Értékelés:
A „Look Again” című könyv a megszokás fogalmát és annak életünkre és észlelésünkre gyakorolt hatását vizsgálja. Bár innovatív ötleteket mutat be, és a mindennapi élet különböző aspektusait kapcsolja össze a megszokással, sok kritika megjegyzi, hogy a könyv hajlamos az ismétlődésre, a felszínességre és időnként a témától való eltérésre. Összességében leírták, hogy lebilincselő és elgondolkodtató, de néhány olvasó úgy érzi, hogy hiányzik belőle a mélység, és előnyére válhatna a témák tömörebb kezelése.
Előnyök:Innovatív koncepciók, magával ragadó írás, a tények és anekdoták jó keveréke, jól strukturált szokáskutatás, új perspektívát nyújt személyes és társadalmi kérdésekhez, könnyen olvasható és emészthető, inspiráló tartalom, vizuálisan tetszetős bemutatás.
Hátrányok:Ismétlődő és felszínes, nincs mélység az összetett témákban, egyesek szerint túlságosan tág és leegyszerűsítő, következetlen lektorálási problémák a lábjegyzetekkel, egyes tartalmak erőltetettnek vagy a társadalmi igazságosság kontextusába illesztettnek tűnnek, nem feltétlenül emelkedik ki a hasonló témájú művek közül.
(29 olvasói vélemény alapján)
Look Again: The Power of Noticing What Was Always There
A Thinking Fast and Slow és a The Power of Habit rajongói számára, egy úttörő új tanulmány arról, hogy a jól bejáratott rutinjaink megszakítása - a jó és a rossz - hogyan fiatalíthatja meg a napjainkat és állíthatja vissza az agyunkat, hogy boldogabb és teljesebb életet élhessünk.
Észrevetted már, hogy ami hétfőn izgalmas, az péntekre általában unalmassá válik? Még az izgalmas kapcsolatok, az ösztönző munkahelyek és a lélegzetelállító műalkotások is elveszítik a csillogásukat egy idő után. Az emberek már nem veszik észre azt, ami a legcsodálatosabb a saját életükben. Azt is abbahagyják, hogy észrevegyék, ami szörnyű. Hozzászoknak a piszkos levegőhöz. Bántalmazó kapcsolatokban maradnak. Az emberek beletörődnek a tekintélyelvűségbe, és ostoba kockázatokat vállalnak. Nem törődnek a saját helytelen viselkedésükkel, vakok lesznek az egyenlőtlenségre, és hajlamosabbak elhinni a félretájékoztatást, mint valaha.
De mi lenne, ha megtalálnánk a módját annak, hogy mindent újra lássunk? Mi lenne, ha visszanyernénk az érzékenységet, nemcsak az életünk nagyszerű dolgai iránt, hanem azok iránt a szörnyűségek iránt is, amelyeket már nem veszünk észre, és ezért nem is próbálunk változtatni rajtuk?
Tali Sharot idegtudományi professzor és Cass R. Sunstein, a Harvard jogi professzora (és elnöki tanácsadója) most azt vizsgálja, hogy miért nem vesszük észre a körülöttünk lévő nagyszerű és kevésbé nagyszerű dolgokat, és hogyan lehet az irodában, a hálószobában, a boltban, a közösségi médiában és a szavazófülkében "diszhabituálni". Ez az úttörő munka, amely a pszichológiai és biológiai tudományok több évtizedes kutatásán alapul, megvilágítja, hogyan gyújthatjuk újra az öröm szikráit, hogyan újíthatunk, és hogyan ismerhetjük fel, hol van sürgős javításra szükség. A kulcs ehhez a szakításhoz - ahhoz, hogy újra lássunk, érezzünk és észrevegyünk - a változás. Ha átmenetileg megváltoztatjuk a környezetünket, megváltoztatjuk a szabályokat, megváltoztatjuk az embereket, akikkel kapcsolatba kerülünk - vagy akár csak hátralépünk és elképzeljük a változást -, visszanyerjük az érzékenységünket, ami lehetővé teszi, hogy tisztábban felismerjük a rosszat és mélyebben értékeljük a jót.
