Loretta és én

Olvasói vélemények

A Loretta Youngról szóló könyvről szóló kritikák sokoldalú képet adnak életéről és karrierjéről, kiemelve erősségeit és hibáit egyaránt. A szerzőt, Edward J. Funkot alapos kutatásaiért és együttérző ábrázolásáért dicsérik, míg egyes kritikusok megkérdőjelezik személyes életének egyes aspektusainak bemutatását.

A könyv jól kutatott és átgondoltan megírt, Loretta Young karrierjét és magánéletét együttérzéssel és éleslátással mutatja be. Az olvasók értékelik az eleven részleteket és a bensőséges történetmesélést, és úgy érzik, hogy mind a szerzővel, mind Younggal kapcsolatban állnak. A nosztalgikus hollywoodi ínyencségek és a szerző Younggal való személyes kapcsolata kiemelkedik, és sokan találják élvezetesnek és magával ragadónak az olvasmányt.

Egyes kritikusok azt kifogásolják, hogy a könyv bizonyos területeken nem tartalmaz elegendő tartalmat, különösen Young életének ellentmondásos aspektusait illetően, mint például a más sztárokkal való kapcsolatai. Aggályokat vetnek fel a hírnevének bemutatásával és a többi érintett személyiségre gyakorolt hatásokkal kapcsolatban. Emellett megemlítik, hogy a történetének elbeszélése során esetlegesen elfogultságok merülhetnek fel.

(12 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Loretta and Me

Könyv tartalma:

Ez a vadonatúj könyv Loretta Younggal kapcsolatos első kézből származó megfigyeléseimről szól. Ironikus módon ez az a könyv, amit Loretta akart, hogy megírjak.

Nem volt hajlandó első személyű életrajzot írni, túl sebezhetőnek érezte magát ebben a fényben. Az volt az elképzelése, hogy elbűvöl engem, és akkor majd én írok egy könyvet a róla szerzett benyomásaim alapján. Ez az a könyv...., de nem pontosan úgy, ahogy Loretta elképzelte volna.

Elbűvölt, de idővel ő is felismerte az őszinteségemet.

Egy nap egy barátja megkérdezte a véleményemet. Loretta gyorsan közbevágott: "Légy óvatos.

Pontosan meg fogja mondani, hogy mit gondol". Szóval, bár életének utolsó évtizedében nagyon megszerettem Lorettát, pontosan ezt gondolom. Sokszor szolgáltam Loretta kísérőjeként gazdagok és hírességek társaságában, sőt, még egy hajóúton is utaztam Lorettával és Jean Louis-val, az utolsó férjével.

Egy este azt mondta nekem, hogy én vagyok a legjobb barátja. Kivonatok: Volt egy ruhásszekrény az előszobában. Amikor kinyitották, kis spotlámpák világítottak két polcon, a felső polcon Loretta legjobb színésznőnek járó Oscar-díja, a másodikon pedig a három legjobb színésznőnek járó Emmy-díja.

Az édesanyja úgy vélte, hogy a díjakat giccsesen mutogatják, és ez volt az ő kompromisszuma. Loretta hamburgert sütött nekünk, amit a konyhában ettünk meg.

Miután kilépett a szobából, Peter azt mondta nekem: "Ember, nem is tudod, milyen nagy dolog ez, egész életemben arra vártam, hogy anyám megsüssön nekem egy hamburgert" Mondtam Lorettának: "Nancy Reagan feje túl nagynak tűnik a testéhez képest". Azt válaszolta: "Valójában a teste túl kicsi a fejéhez képest. Úgy képzelem, hogy annyira le van fogyókúrázva, hogy már nem is arányos.

Ráadásul, ha olyan hiú öreg filmsztár lenne, mint én, akkor padlótól plafonig érő tükrökben látná, hogy tetőtől talpig hogy néz ki.

Szerintem a frizuráját és a sminkjét egy öltözőasztalnál ülve készíti. Csak a fejét és a vállát látva nem veszi észre, hogy mennyire aránytalan. Loretta megnyomta a telefonján a villogó üzenet gombot.

Amint rájött, hogy ki az, megforgatta a szemét, és úgy tartotta a kagylót, hogy hallhassam. Nancy Reagan volt az, aki szidta Lorettát, amiért soha nem válaszol a hívásaira. Az ablakok délre néztek, és Loretta jobban szerette, ha elég korán este sminkelte magát, hogy csak természetes fényt használhasson.