Ez a könyv jelzi és vizsgálja azt a paradigmaváltást, amelyet az elmúlt években az emlékezettudományok területén tapasztaltak: egy olyan interszekcionális és episztemológiai fordulatot, amely térben, időben és ideológiailag eltolja a latin-amerikai polgári-katonai diktatúrák alatt lezajlott elnyomó folyamatok retrospektív szimbolizációjának közvetlen (tanúvallomásos) és közvetített (transzgenerációs) tükrözését, és azt javasolja, hogy az áldozat-áldozat-tanú egyenleten túlmutatóan dolgozzunk.
A területet újjáéleszti az erőszaknak nem mint hatásnak, hanem mint alapnak az újbóli szignifikációja, amely strukturális jelenség a térség demokratikus államának összeomlásához kapcsolódik, és amelyet számos esetben a jobboldalnak a kapitalista józan ész narratívája által támogatott puha puccsok révén történő visszatérése kísért a hatalomba. Ez a második neoliberális fázis a közösségek és szereplők (faji, etnikai, szexuális, nemi és osztálybeli) elleni tartós, szisztematikus erőszakban ölt testet, akiket a marginalizáló gazdasági rendszerrel szembeni közösségi ellenállásuk miatt kitelepítettek, bizonytalan helyzetbe kerültek, üldözöttek vagy megtizedeltek.
Az ő emancipációs narratíváik és gyakorlataik képezik e könyv középpontját, és a könyvben tárgyalt emlékezetkutatás episztemológiai és interszekcionális fordulatának alapját.
© Book1 Group - minden jog fenntartva.
Az oldal tartalma sem részben, sem egészben nem másolható és nem használható fel a tulajdonos írásos engedélye nélkül.
Utolsó módosítás időpontja: 2024.11.13 21:05 (GMT)