A történelem során Mexikó számos nemzetközi megállapodást kötött az Egyesült Államokkal, amelyek közül a legjelentősebbek a Guadalupe-i szerződések (1848), amelyekben Mexikó területének több mint felét átengedte, valamint a McLane-Ocampo szerződések (1859), amelyekben Mexikó területi, kereskedelmi és katonai szuverenitását átengedte az északi kolosszusnak.
A Bucareli-szerződések, amelyeket Mexikó akkori elnöke írt alá 1923-ban, a nemzeti érdekek elleni támadást jelentenek, mivel lemondtak mindenfajta technológiai és tudományos fejlődésről. Vannak, akik azt állítják, hogy ilyen szerződések nem léteznek.
Ugyanakkor sok olyan megjegyzés van, hogy ezekben a szerződésekben a mexikói kormány elfogadta az iparosítás mellőzését olyan területeken, mint az olaj, a villamosenergia, a repülés és a hadsereg. A bukaréliai szerződéseket a Németországra az első világháború után kivetett versailles-i szerződésekkel állították szembe, a valóság az, hogy Mexikó a mai napig (2021) nem iparosodott, ami bizonyítja érvényességüket.