A fehér papír nem elég az összes könnycsepp leírására. Sok a seb, de nem én vagyok a hibás.
Olvassátok el a verseket, amelyeket adok nektek. Csak akkor fogod elhinni a fájdalmamat. Az érzékeny szív szenved, minden egyes könnycseppért.
A szív tele van fájdalommal.
Sír minden nap, bebörtönözve. Nem tudom visszatartani a könnyeket.
A haza iránti nosztalgia nyomja lelkemet. Ami a legnagyobb fájdalmat okozza nekem, az a nosztalgia édesanyám iránt, aki megszült engem, és nagy erőfeszítéssel felnevelt. Annyira hiányzik nekem.
Remélem, hogy édesanyám minden szenvedése után békében nyugszik. Ott nyugszik békésen, és imádkozom érte és a lelkéért. A sebek összegabalyodtak a szívemben.
Minden nap igazságtalanságot lát a szemem ebben a sokszínű világban. Könnyeimhez nem elegek az üres lapokra írt versek.
Csak egy címmel akarom leírni őket. Végül a fájdalom mérlegére teszem őket. Ezeket a verseket a "Lot t e dhimbjes" (A bánat könnyei) címre keresztelem.