Lótuszrügyek

Olvasói vélemények

A könyv mélyreható és megható beszámolót nyújt Amy Carmichael indiai misszionáriusi tevékenységéről, középpontjában a fiatal lányokat a kizsákmányolástól megmentő munkájával. Számos kritika kiemeli a könyv érzelmi mélységét, inspiráló írását és élénk képeit, amelyek életre keltik a gyermekek életének küzdelmeit és szépségét. Néhány olvasó azonban lassúnak vagy kihívást jelentőnek találta a részeket, és kritika érte a Kindle kiadásban a kísérő illusztrációk hiányát is.

⬤ Jól megírt és bátorító próza
⬤ élénk, erős érzelmeket kiváltó leírások
⬤ inspiráló betekintés a missziós munkába
⬤ szívmelengető történetek, amelyek a gyermekvédelem mellett érvelnek
⬤ az együttérzés és az áldozatvállalás időtálló témái
⬤ értékes történelmi perspektíva
⬤ különösen a társadalmi igazságosság és a missziós munka iránt érdeklődők számára vonzó.

⬤ Néhány fejezet lassú vagy nehezen követhető
⬤ az illusztrációk hiánya frusztráló, különösen a Kindle kiadásban
⬤ kihívást jelenthet a történelmi kontextust nem ismerő olvasók számára
⬤ néhány olvasó kevésbé találta magával ragadónak a szerző más műveihez képest.

(33 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Lotus Buds

Könyv tartalma:

Amy Beatrice Carmichael (1867. december 16. - 1951. január 18.) protestáns keresztény misszionárius volt Indiában, aki árvaházat nyitott és missziót alapított Dohnavurban. Indiában 55 éven át szolgált eltávozás nélkül, és számos könyvet írt az ottani missziós munkáról.

Az írországi Belfastban, skót felmenőkkel rendelkező, hívő családban született Carmichael otthon és Angliában tanult, ahol apja halála után Robert Wilson családjával élt. Bár hivatalosan soha nem fogadta örökbe, még 1912-ben is a Wilson-Carmichael kötőjeles nevet használta. Misszionáriusi hivatását a Keswick mozgalommal való kapcsolatai révén kapta. 1892-ben önként jelentkezett a kínai belföldi misszióba, de egészségügyi okokra hivatkozva visszautasították. 1893-ban azonban Japánba hajózott, mint az első keswicki misszionárius, aki csatlakozott a Barclay Buxton által vezetett Egyházi Missziós Társaság (CMS) munkájához. A Japánban és Ceylonban eltöltött kevesebb mint két év után 1894 vége előtt visszatért Angliába. A következő évben önként jelentkezett az Anglikán Egyház Zenana Missziós Társaságához, és 1895 novemberében megérkezett Dél-Indiába, ahonnan soha többé nem távozott. Miközben még mindig tanulta a nehéz tamil nyelvet, Thomas Walker, a CMS misszionáriusa vezetésével indiai keresztény nők egy csoportjával vándorló evangelizálásba kezdett. Hamarosan felelősnek találta magát az indiai női megtérőkért, és 1901-ben ő, Walkerék és indiai munkatársaik Dohnavurban telepedtek le. Falusi vándorútjai során egyre inkább tudatára ébredt annak, hogy sok indiai gyermeket szülei vagy gyámjai az isteneknek szenteltek, templomi gyermekekké váltak, és erkölcsi és lelki veszélyben éltek.

Küldetése lett, hogy megmentse és felnevelje ezeket a gyermekeket, és így jött létre a Dohnavur Fellowship (1927-ben bejegyezték). A Dohnavurban Amma (Anya) néven ismert Carmichael volt a vezető, és a munka az ő írásai révén vált ismertté. Munkások önként jelentkeztek, és anyagi támogatást is kaptak, bár pénzt soha nem kértek. 1931-ben súlyosan elesett, és ez, valamint az ízületi gyulladás miatt élete hátralévő részében rokkant maradt. Folytatta az írást, és megtalálta a helyére lépő vezetőket, misszionáriusokat és indiánokat. A Dohnavuri Közösség ma is működik.

Misszionáriusi példája másokat (köztük Jim Elliotot és feleségét, Elisabeth Elliotot) is hasonló hivatásra ösztönzött.