Louis-Ren des Forts and Inner Autobiography
Louis-René des Forêts (1916-2000) írói életének utolsó huszonöt évét az önéletrajz innovatív gyakorlatának szentelte, amely a költészet és a töredékes próza területére terjedt ki, és amely a Poèmes de Samuel Wood (1987), az Ostinato (1997) és a posztumusz megjelent Pas à pas jusqu'au dernier (2001) című kulcsfontosságú művekben csúcsosodott ki.
Ian Maclachlan tanulmánya az első, amely az életírás eme újítását állítja a középpontba, és kiemeli des Forêts sajátos projektjének szélesebb körű visszhangját az önéletrajz elméletére és gyakorlatára nézve. Des Forêts szokatlan műfaji átjárása, formai kísérletezése és az életrajzi részletek szűkszavúsága az absztrakt, személytelen önéletrajzi írás új módját hozza létre.
Des Forêts saját, korábbi, La Chambre des enfants (1960) című novelláskötete kapcsán használt autobiographie intérieure kifejezését, valamint barátjának, Georges Bataille-nak az expérience intérieure sajátos fogalmát idézve, az életírásnak ezt az újszerű stílusát a „belső önéletrajz” címszó alatt vizsgáljuk. Ian Maclachlan a francia irodalom professzora és az Oxfordi Egyetem Merton College munkatársa.
© Book1 Group - minden jog fenntartva.
Az oldal tartalma sem részben, sem egészben nem másolható és nem használható fel a tulajdonos írásos engedélye nélkül.
Utolsó módosítás időpontja: 2024.11.13 21:05 (GMT)