Louisa Gagliardi (sz. 1989, Sion, Zürichben él) első monográfiája bemutatja sajátos hangját a kortárs festészetben.
Szabadon merít a festészet, valamint a kortárs grafikai tervezés és reklám kódjaiból, hogy újragondolja a figura és a talaj, a sík és a mélység, a dimenzionalitás és az áttetszőség, az enigmatikus és a banális, a digitális kép és a festői jelek kérdéseit. Festményei tükörképként léteznek: belsőleg, a művész és a néző, valamint a technológia gyorsuló felgyorsulása vizualizált és szocializált világunkban.
A digitálisan megjelenített képek és a fizikailag szembesítő tárgyak határhelyzetében lévő képi státuszuk éppúgy szól az önközvetítő személyiségek kortárs aggodalmairól, mint a művészettörténet klasszikusainak kompozícióiról és narratíváiról. A kiállításon Mitchell Andersonnal folytatott beszélgetés is szerepel.