Értékelés:
Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 8 olvasói szavazat alapján történt.
Love Canal Revisited: Race, Class, and Gender in Environmental Activism
Harminc évvel a címlapok után a Love Canal még mindig a mérgező hulladék szinonimája.
Amikor a New York állambeli Niagara Falls e környéke a nemzet tudatába robbant, a média egy Lois Gibbs nevű, munkásosztálybeli fehér nőre összpontosított, aki aktivistaként vált ismertté, aki azért küzdött, hogy megmentse a családokat az otthonaik alatt eltemetett méregtől. Szervezete, a Love Canal Otthontulajdonosok Egyesülete kihívást intézett a nagy kormány és a nagyvállalatok ellen - és végül megnyerte a kitelepítést. De ahogy Elizabeth Blum most bemutatja, a Love Canal aktivistái nagyon sokfélék voltak.
Blum felfedi, hogy több rejtőzik a történet felszíne alatt, mint azt a legtöbben gondolnák - és több, mint puszta méreganyag. Az olvasót a címlapok mögé vezeti, hogy megmutassa, Gibbs mellett mások is fontos szerepet játszottak, és megvizsgálja, hogyan befolyásolta a faji, osztálybeli és nemi hovatartozás azt, ahogyan az emberek - az afroamerikai nőktől a középosztálybeli fehér keresztény csoportokig - megtapasztalták a válságot, és aktívvá váltak a Love Canalnál.
Blum feltárja a közösség gyakran szikár, fajok közötti kapcsolatait, és feltárja, hogyan küzdöttek a marginalizált fekete nők azért, hogy meghallgassák őket, amikor a polgárjogi harc folyamatos részeként határozták meg környezetvédelmi aktivizmusukat. Azt is megvizsgálja, hogy a középosztálybeli Ökumenikus Munkacsoport - amely progresszív, képzett fehérekből állt - hogyan segített a jogi akadályok leküzdésében és a fekete lakosok áttelepítéséhez és kártalanításához szükséges eszközök biztosításában.
Blum azt is bemutatja, hogy a válság a nemek közti határokat messze túlmutatva az anyákat aktivista szerepekbe helyezte. Az LCHA asszonyai talán elutasították a feminizmust annak családellenes álláspontja miatt, de szilárdan hittek a jogaikban. Az incidens pedig megváltoztatta a munkásosztálybeli férfiak életét, akik a feleségüket a konyhai helyett a fronton találták. Ráadásul a férfi bürokraták és politikusok jelentős ellenállásba ütköztek mind a férfiak, mind a nők csoportjai részéről, akik azt szorgalmazták, hogy a válság megoldása során a gazdaság helyett az egészségügyre helyezzenek nagyobb hangsúlyt.
A Love Canalról szóló korábbi beszámolók nem foglalkoztak a lakosság ezen egyéb szegmenseinek helyzetével. Ezzel Blum megmutatja, hogy a környezetvédelmi aktivizmus ablakot nyit szélesebb társadalmi mozgalmakra és eszmékre, például a polgárjogokra és a feminizmusra. Könyvében a Love Canal története jóval túlmutat az ikonikus örökségen - a szennyezőket felelősségre vonó Superfund-törvényen -, hogy rávilágítson egy másik fontos örökségre, amely szilárdan gyökerezik a faji, osztály- és nemi kérdésekben.