Loverboy

Olvasói vélemények

A Loverboy egy romantikus feszültséggel teli regény, amelyben keveredik a humor, az intenzitás és egy csipetnyi veszély. A történet középpontjában Gunnar és Posy, az egykori riválisokból lett szerelmesek állnak, akik a bonyolult múltjukat járják körül, miközben Posy pékségében rejtélyt fedeznek fel. A könyvet magával ragadó karakterei, szellemes ugratásai, valamint a romantika és a feszültség erős keveréke miatt dicsérik, ami magával ragadó olvasmánnyá teszi.

A könyv meggyőző karaktereket vonultat fel, különösen a bájos és elájuló Gunnart és a független Posyt. A főszereplők közötti szellemes ugratások és intenzív kémia kiemelkedik. A romantika és a feszültség kombinációja jól kivitelezett, a cselekmény pedig váratlan fordulatokkal lebilincselő. Ráadásul önállóan is olvasható annak ellenére, hogy egy sorozat része.

A cselekmény egyes elemeit erőltetettnek írták le, és a feszültség bizonyos aspektusai miatt az olvasók talán több megoldásra vágytak volna. Néhány kritikus megjegyezte, hogy a történet időnként kiszámíthatónak tűnhet, és az érzelmi konfliktusok időnként enyhének tűnhetnek az átfogó feszültséghez képest.

(166 olvasói vélemény alapján)

Könyv tartalma:

Titkok, vágyak és finom pite. Mindez egy nap munkája a Cégnél.

Gyerekkoromban én voltam a rossz környékről származó durva srác, aki nem tudott szerencsétlenkedni. Posy volt az elkényeztetett lány, akinek próbáltam imponálni. De csak egy csókot kaptam tőle, mielőtt el kellett hagynom a várost.

Most visszatértem, és fordult a kocka. Posy egy küszködő piteboltot vezet. Én egy titokzatos, milliárd dolláros biztonsági cég alelnöke vagyok.

Nem mintha elmondhatnám neki.

Egy gyilkos garázdálkodik New Yorkban, és úgy tűnik, sok időt tölt Posy boltjában. Az én feladatom, hogy azonosítsam, mielőtt még egy hajszála is meggörbülhetne a csinos fejecskéjén.

Nem az én ötletem volt Posy új baristájának álcázni magam. Nem is iszom kávét. De most már "főnöknek" kell szólítanom, és mindent meg kell tennem, amit a gömbölyded maximalista kér tőlem. Már el is felejtettem, mennyire felbosszantjuk egymást, és hogy valahogy egyszerre tölt el ingerültséggel és vágyakozással.

Senki sem ért jobban a lopakodó műveletekhez, mint én. El tudom kapni ezt a gyilkost. Rögtön azután, hogy lezuhanyoztam. És amint kitalálom, hogyan készítsek egy sovány borsmentás tejeskávét cica alakúra öntött tejjel...