Értékelés:
A könyv részletesen bemutatja a kábítószerek hadviselésben való történelmi használatát, és feltárja, hogy a különböző szerek hogyan befolyásolták a katonák teljesítményét és élményeit. A könyv szemet gyönyörködtető olvasmányként írják le, amely a tudományos kutatást történelmi kontextussal ötvözi, és ezáltal közérthetővé, ugyanakkor informatívvá teszi. Noha néhány kritikus megjegyezte, hogy az írás minőségével és a fordítással kapcsolatban problémák merültek fel, sokan lebilincselőnek és tanulságosnak találták a tartalmat, amely rávilágít a kábítószerek és a hadtörténelem közötti összetett kapcsolatra.
Előnyök:⬤ Magával ragadó elbeszélés, amely olyan, mint egy fiktív történet
⬤ jól kutatott és informatív
⬤ rávilágít a kábítószerek hadviselésben betöltött szerepére
⬤ új szemléletre ösztönöz a háború és a kábítószerrel való visszaélés tekintetében
⬤ a történelmet kulturális elemzéssel ötvözi
⬤ lapozgatós minőség
⬤ egy kevéssé tárgyalt téma részletes feldolgozása.
⬤ Írásminőségi és fordítási problémák (különösen az előszóban)
⬤ egyes részek kevésbé lebilincselőek
⬤ a kezdeti fejezetek nem feltétlenül tükrözik a későbbi részek minőségét.
(16 olvasói vélemény alapján)
Shooting Up: A Short History of Drugs and War
Shooting Up: A Short History of Drugs and War azt vizsgálja, hogy a történelem során hogyan állították a bódítószereket az államok, birodalmak és hadseregeik szolgálatába. A szervezett harcok kezdete óta a fegyveres erők két általános céllal írnak fel kábítószereket tagjaiknak: a harc alatti teljesítmény fokozására, valamint a gyilkosság és az erőszak szemtanúi által okozott trauma ellensúlyozására a harc befejezése után.
A stimulánsokat (pl. alkohol, kokain és amfetaminok) arra használták, hogy átmenetileg jobb katonákat hozzanak létre azáltal, hogy javítják az állóképességet, legyőzik az álmatlanságot, megszüntetik a fáradtságot és növelik a harci kedvet. A nyugtatók (pl.
alkohol, ópiátok, morfium, heroin, marihuána, barbiturátok) szintén hasznosak voltak a katona legnagyobb ellenségének - a szétroncsolt idegeknek - a leküzdésére. Kamienski a katonai hatóságok által "felírt" drogokra összpontosít, de dokumentálja a katonák által széles körben elterjedt, engedély nélküli fogyasztást is.
A harcosokat mindig is különböző drogokkal és alkohollal kezelték, főként. Rekreációs célú felhasználás és jutalomként önmaguknak, hogy elviselik a felkészülés állandó feszültségét. Bár hivatalosan nem engedélyezett, az ilyen "öngyógyítást" a parancsnokok gyakran csendben eltűrték, amennyiben az nem befolyásolta a harci hatékonyságot.
Ez a kötet átível a harcok történetén az ópium, a koka és a gombák ópium-, koka- és gombahasználatától a modern hadseregek azon erőfeszítéseiig, különösen a hidegháború idején, hogy olyan pszichokémiai támadó fegyvereket tervezzenek, amelyek inkább az ellenség harcképtelenné tételére, mint megölésére használhatók. Kamienski eközben lenyűgözően beszámol a hasis európai alkalmazásáról Napóleon egyiptomi inváziója során, az ópiumhasználatról az amerikai polgárháborúban, az amfetaminok használatáról a Harmadik Birodalomban, valamint a kábítószerek használatáról a gyermekkatonák ellenőrzésére a korabeli Afrika lázadó milíciáiban.
