Lucius Shepard legjobbjai, 2. kötet

Olvasói vélemények

A gyűjtemény Lucius Shepard egyedi történetmesélési stílusát mutatja be, amely a valóságot és a fantasztikumot ötvözi, és tartalmaz elismert és kevésbé lenyűgöző műveket egyaránt. Sok olvasó nagyra értékeli a modern irodalomra gyakorolt mélyreható hatását és írásainak minőségét, míg mások szerint a gyűjtemény színvonala nem egységes.

⬤ Minőségi történetmesélés szürreális és észbontó elbeszélésekkel.
⬤ Erős hatás a kortárs írókra.
⬤ Magával ragadó és magával ragadó írói stílus, amely magával ragadja az olvasót.
⬤ A műfajok gazdag keveréke, beleértve a horrort, a fantasy-t és a sci-fit.
⬤ Néhány klasszikus és nevezetes történet a gyűjteményben.

⬤ A történetek színvonalának következetlensége; néhány kevésbé lenyűgöző vagy akár unalmas.
⬤ Néhány olvasó hiányolta bizonyos klasszikus történetek, például a „Koponyaváros” beillesztését.
⬤ Összességében vegyes, a gyűjtemény olvashatóságának szintje változó.

(9 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

The Best of Lucius Shepard, Vol. 2

Könyv tartalma:

Amikor Lucius Shepard 2014-ben elhunyt, olyan műveket hagyott hátra, amelyek gazdagságukban, erejükben és puszta eredetiségükben páratlanok. 2008-ban a Subterranean Press kiadta a The Best of Lucius Shepard című kötetet, amely egy rendkívüli karrier hatalmas emlékműve.

Idővel ez az emlékmű kevésnek bizonyult, így most itt van ez a még masszívabb második kötet. Olyan ajándék ez, amelyet Shepard sok hűséges olvasója a szívébe zárhat. Ez a több mint 300 000 szót tartalmazó, közel 850 oldalon elterülő, magisztrális könyv tizennégy történetet és novellát foglal magába, amelyek közül három („Aztechs”, „Az utolsó alkalom” és „Ariel”) korábban még soha nem volt összegyűjtve.

Kivétel nélkül mindegyikhez érdemes újra és újra visszatérni.

Lucius Shepard élete és munkássága a szó szoros értelmében a világ végére vitte, és ez a mesteri gyűjtemény tükrözi nyughatatlan, peripatetikus természetét. A kötetet az „Egy utazó meséje” nyitja, amely a hondurasi partvidéken élő kis közösség, a kitaszítottak kis közösségének létrejöttét kísérő borzalmakról számol be.

A kötetet az „Életem kutyafülű papírja” zárja, amely szürreális beszámoló egy konrádi utazásról a Mekong folyón, egy olyan utazásról, amely több, egymást átjáró valóságon keresztül halad. E könyvbe foglalt pillanatok között Shepard elképesztően sokféle emberrel, hellyel és drámai, gyakran borzalmas helyzettel ismertet meg bennünket. A Hugo-díjas „Barnacle Bill, az űrhajós” című novella egy erőteljesen megírt beszámoló a lázadásról a mélyűrben.

A „Jailbait” két elveszett lélek kapcsolatát meséli el, akik a csavargók dzsungelének világában sodródnak. Az „Ariel”-ben az idegen behatolások és a kvantumfizika egybeolvadnak a szerelem, az emlékezet és a megszállottság történetében. Az „Emberi történelem” egy távoli, alacsony technológiai színvonalú jövőt vázol fel, amelyben az emberi faj a mindenható kapitányoknak van alárendelve.

A „Crocodile Rock” egy gyilkosságról és lehetetlen átalakulásokról szóló történet, amely egy élénken megidézett Afrikában játszódik. A „Hazug házban” pedig Shepard egy lenyűgöző fejezettel bővíti talán legikonikusabb alkotását: a Sárkány Griaule világát.

Elődjéhez hasonlóan a The Best of Lucius Shepard, második kötet is egyszerűen nélkülözhetetlen könyv.