Lucky Boy

Olvasói vélemények

Mark Lilley „Lucky Boy” című könyvét magával ragadó elbeszélő költészetéért dicsérik, amely érzelmi mélységével és átélhető karaktereivel magával ragadja az olvasót. A gyűjtemény még azok számára is elérhető, akik jellemzően nem olvasnak verseket, a személyes történetmesélés és a gyönyörű képek keverékét kínálja. Ugyanakkor sötét témáiról is ismert, és felidézheti a sürgősség és a zaklatottság érzését.

Magával ragadó történetmesélés verseken keresztül, érzelmi utazás, a nem versolvasók számára is elérhető, gazdag karakterfejlődés, a személyes élményeket a képzelettel ötvözi, és erős képi világ.

A sötét és zaklatott témák nem minden olvasó számára vonzóak.

(4 olvasói vélemény alapján)

Könyv tartalma:

Mark Lilley Lucky Boy-ja tele van a nyugtalanság utalásaival: buszjegyek, viharfront, gyökértelen apa, idegesen elszívott cigaretták sokasága. Az autókban, furgonokban, kisteherautókban és nagy teherautókban a szereplők szinte állandóan mozgásban lévőnek tűnnek. Ami azonban a helyén marad, az a költő - az emlékezethez és a figyelemhez való rendíthetetlen ragaszkodása, mintha a versek válasz lennének Lowell kérdésére: "Mégis miért nem mondjuk ki, mi történt?". " Lilley megtévesztően egyszerű stílusában éppen a megfelelő szót vagy konkrét részletet választja, finom hangzású visszhangokat teremt, és hirtelen, rövid időre megdöbbentő metaforákba ugrik, így ezek a tiszta szemű versek végül valami mély és szinte megnevezhetetlen dolgot fejeznek ki - valami olyan érzést, hogy bármilyen nyomorúságaink és vágyaink is vannak, még mindig lehetséges és szükséges szeretni azt, amit kaptunk. Lehetséges szerencsésnek tartani magunkat. Szerencsések vagyunk, hogy van ez a gyönyörű, bölcs könyv.

-Chris Forhan, a My Father Before Me: A Memoir, Black Leapt In, The Actual Moon, The Actual Stars, és a Forgive Us Our Happiness szerzője.

Mark Lilley debütáló gyűjteménye, a Lucky Boy egy kecses és megrázó kötet, amelyet egy túlélő hangján keresztül kínál. Ezek a versek egy amerikai család küzdelmeiről, működési zavarairól és kudarcairól mesélnek félelem nélküli kitárulkozással, kitűnő nyelvezettel és szelíd iróniával. Mélyen megragadott ennek a költőnek a rendíthetetlen szeme és füle és elbeszélői egyensúlya - esztétikai mélysége és állhatatossága e katasztrofális, megtört karakterek és helyszínek sűrűjében. Lilley hangszínkontrollja hősies, tekintve ezeknek az elbeszéléseknek a traumatizált belsejét. Lilley versei arra emlékeztetnek bennünket, hogy a vers bátran, sürgetően az emberi kétségbeesés rohamából tör elő. Művészi és emberi győzelmük, hogy együttérző belátással, empátiával és nehezen kiérdemelt gyengédséggel elvisznek bennünket ezekbe a birodalmakba. Ezek a versek a személyes számvetés lehetetlen, mégis elkerülhetetlen útjára visznek bennünket. Mark Lilley szép és könyörtelen versei emberi kudarcainkra csendes öleléssel, elfogadással és szeretetteljes vadsággal válaszolnak. Ezt a könyvet mindig kéznél kell tartani.

-George Eklund, az Oltár, az Elemivé akarok válni, a Szigeti penge, és az Each Breath I Cannot Hold szerzője.

Lépj be Mark Lilley Lucky Boy mélyen érzelmes világába, és olyan emberekkel találkozol, akik igyekeznek elmenekülni a megkerülhetetlen elől, legyen az a sorsuk vagy a szívük. Miközben ezek a versek ügyesen navigálnak a szegénység, az alkoholizmus és a hűtlenség kemény igazságai között, a kedvesség tettei szakítják meg őket - egy kamionostól, egy megfosztott anyától, egy folyótól. Lilley költészete maga is az egyértelmű kedvesség mélységes cselekedete. A megtört család iránti odaadásában és figyelmességében minden egyes vers "addig tart(hat) (egy) gyufát, amíg a csonk fel nem izzik". Ezek a versek mind a sértetteket, mind a vétkeseket maradandó együttérzéssel ábrázolják. A könyv végére egy folyót hallgatunk, és megértjük, hogy valahogy mindenkit megbántottak. Lilley gyönyörűen visszafogott képei énekelnek nekünk, miközben gyászolunk "lóhere- és habvirágfoltokon keresztül, / és amit a folyón lefelé találtak". Szeretem ezeket a lírai vignettákat a gyengédségükért, azért, ahogyan a gyakran túl mély veszteségekkel foglalkoznak, hogy megnevezzük őket. "Miért sodródnak a férfiak, ahol a férfiak elidőznek, / mi történik, ha egy nő szót kap". A megszólított és feldolgozott gyász nehezen kiérlelt ékesszólásával szólalnak meg. Erre a könyvre szüksége van a világnak, különösen most. Emlékeztet arra, hogy legyünk empatikusak, alázatosak és megbocsátóak. Ezek a versek megtanítanak törődni.

-Alessandra Lynch, a Daylily veszélyes pillanatnak nevezte és a Szürkületkor szörnyű felhő volt szerzője.