Macedónia - Alexandria: Monumentális síremlékegyüttesek a késő klasszikus és hellenisztikus korban

Olvasói vélemények

Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 2 olvasói szavazat alapján történt.

Eredeti címe:

Macedonia - Alexandria: Monumental Funerary Complexes of the Late Classical and Hellenistic Age

Könyv tartalma:

A Makedóniában a késő klasszikus korban kialakult monumentális sírkamratípus kétségtelenül a legimpozánsabb volt a görög temetkezési komplexumok közül. Ez egy előcsarnokkal ellátott, kőtömbökből épített, boltozatos és építészeti homlokzattal ellátott sírkamra volt, amely egy nagy, a föld fölé emelkedő tumulus alatt volt elrejtve.

A makedón sírkamra koncepciója, amelyet a Nagy Sándor által az egyiptomi tengerparton alapított Alexandria ad Aegyptum városába települő makedónok és görögök hoztak magukkal, befolyásolta az új városban kialakított földalatti sírok szerkezeti formáját. A „Makedónia-Alexandria” ennek a hatásnak a hatókörét tárja fel, szintetikus formában hasonlítja össze a makedóniai ciszternasírok, kamrás és sziklába vájt sírok szerkezeti elemeit az alexandriai hipógiákkal, figyelembe véve az ezeket feltételező különböző földrajzi tényezőket. Ezt követi a homlokzati és belső díszítés bemutatása, valamint a sírok belsejében található falfestmények témáinak tárgyalása és a fennmaradt sírberendezések jellegzetessége.

A makedón sírkamra formavilágában tükrözi a misztériumvallásokban és a makedón királyság társadalmi ideológiájában gyökerező görög eszkatológiai hiedelmeket. Ezeknek a hiedelmeknek az elsajátítása az építészeti elrendezésben, az előcsarnok és a kamra alaprajzában, a homlokzatban (Macedóniában) vagy az udvarban (Alexandriában), a szerkezeti és építészeti belső díszítésben, valamint a kamrában található bútorzatban mutatkozik meg.

Ezek az elemek a palotaépítészetre utalnak, és meghatározzák a sírkamra szimbolikus funkcióját. A halottkultusz szempontját a falfestmény ikonográfiája, a temetkezés formája és az elhunytat kísérő sírmellékletek jellege hangsúlyozza.

Alexandriában a családi sírokban celebrált szertartások szerepét a sírkamrák méretének csökkenése az előcsarnokok javára, a nyitott udvar bevezetése, valamint az oltárok jelenléte tanúsítja. Az alexandriai komplexumok mögött meghúzódó ideológiát illetően a szerző az alexandriai sírkamrák művészetébe átvett egyiptomi hiedelmek együttélésének és népszerűségének kérdését vizsgálja, hangsúlyozva a sír szerepének felfogásában a makedón és az egyiptomi tudatban meglévő különbségeket.