Értékelés:
Sullivan professzor Machiavelli vallással, konkrétan a kereszténységgel kapcsolatos nézeteiről kínál célzott tanulmányt, amelyet Machiavelli három Rómájáról szóló elméletébe ágyaz. Azt állítja, hogy Machiavelli a kereszténységet mint a társadalom gyengítő erejét kritizálja, és megvitatja, hogy mind a keresztény, mind a pogány Róma hibásan használta a vallást. Elemzése erőteljes, és megkérdőjelezi Machiavelli hagyományos értelmezéseit, hangsúlyozva, hogy egy olyan államvallás nélküli Rómára törekszik, amely világi eredményekre törekszik. Néhány recenzens azonban megjegyzi, hogy érvei átfedésben vannak a meglévő tudományos munkákkal, és bizonyos területeken megkérdőjelezik értelmezéseit.
Előnyök:⬤ Mély és érdekes elemzést nyújt Machiavelli kereszténységről alkotott nézeteiről.
⬤ Kritikusan viszonyul a korábbi tudósokhoz, például Leo Strausshoz, miközben egyedi perspektívát kínál.
⬤ Világos érvelés, amely az olvasók számára is hozzáférhető.
⬤ Hatékonyan tárgyalja Machiavelli politikáról és vallásról szóló gondolatainak következményeit.
⬤ Egyes kritikusok úgy érzik, hogy Sullivan munkája megismétli a korábbi tudósok által már tárgyalt pontokat.
⬤ Vannak kritikák azzal kapcsolatban, hogy Machiavelli „új módok és rendek” értelmezése túlságosan leegyszerűsítő.
⬤ A szükségtelenül bonyolult nyelvezet használata, amely a tudományos írásokban gyakori, csökkenti az áttekinthetőséget.
⬤ Egyesek szerint igazságtalanul bírálja Strausst, miközben nem ismeri el megfelelően a munkájára gyakorolt hatását.
(3 olvasói vélemény alapján)
Machiavelli's Three Romes
Machiavelli vallással kapcsolatos kétértelmű kezelése vitát váltott ki a tudósok között, amely régóta tart.
Míg egyesek ragaszkodnak ahhoz, hogy Machiavelli keresztény, mások azt állítják, hogy pogány. Sullivan közvetít ezen eltérő nézetek között, és azt állítja, hogy Machiavelli egyik sem, hanem mindkét felfogás elemeit teljesen újszerű módon alkalmazza.
Érvelését úgy fejti ki, hogy különbséget tesz a Machiavelli politikai gondolkodásában létező három Róma között: az első a keresztény korszak Rómája, amelyet a pápa ural; a második a pogány korszak köztársasági Rómája, amelyet Machiavelli dicsér; a harmadik pedig egy idealizált Róma, amely sem nem teljesen pogány, sem nem teljesen keresztény.
