1870 és 1937 között a Német Birodalomban a vállalatirányítás rendszere alapvetően megváltozott. Míg a Német Birodalom a részvényesek és a részvényesi kisebbségek védelmét hangsúlyozta, a részvényesek az 1920-as években elvesztették együttdöntési jogaikat, és szigorúbb közzétételi követelményekkel kompenzálták őket.
Ezzel egyidejűleg a részvénytársaság tulajdonos által irányított vállalatból menedzser által irányított nagyvállalattá változott. Felix Selgert elemzi azt a politikai és társadalmi tárgyalási folyamatot, amely ehhez az eredményhez vezetett.
Bemutatja, hogy a politikai döntéshozók közötti tárgyalások eredményét mind a környezeti feltételek, például a pénzügyi és gazdasági válságok, mind az érdekérvényesítő koalíciók befolyásolták. A bankárok és a gazdasági szervezetek mellett különösen a jogtudósok és az újságírók voltak kiemelkedőek.