Értékelés:
Madame Guyon önéletrajza lelki útjának mély és érzelmes feltárása, amely részletesen bemutatja az Istennel való mély kapcsolatát szenvedés és üldöztetés közepette. A 17. századi, kihívást jelentő nyelvezete ellenére inspiráló útmutatóként szolgál a hitüket elmélyíteni kívánó keresztények számára.
Előnyök:⬤ Inspiráló beszámoló egy nő megingathatatlan hitéről az üldöztetés ellenére.
⬤ Mély betekintést nyújt a lelki életbe és az Istennel való egyesülés felé vezető útba.
⬤ Megközelíthető azok számára, akik útmutatást keresnek keresztény útjukon.
⬤ Sokan ajánlják, mint az életet megváltoztató olvasmányt, különösen nők számára.
⬤ Arra bátorítja az olvasókat, hogy a szenvedést az Istennel való közelséghez vezető útként fogadják el.
⬤ A 17. századi nyelvezet és írásmód kihívást jelenthet, és türelmet igényel.
⬤ A szöveg nem biztos, hogy azoknak való, akik egyszerű vagy könnyű olvasmányt keresnek.
⬤ Néhány olvasó megjegyezte, hogy a nő életútja és motivációi összetettek, ami zavart okozhat.
(23 olvasói vélemény alapján)
The Autobiography of Madame Guyon
Jeanne-Marie Bouvier de la Motte-Guyon (közismert nevén Madame Guyon,1648. április 13. - 1717. június 9.) francia misztikus, akit a kvietizmus pártolásával vádoltak, bár ő maga sosem nevezte magát kvietistának. A római katolikus egyház eretneknek tartotta a kvietizmust, és 1695-től 1703-ig börtönben volt, miután kiadta A rövid és nagyon könnyű imamódszer című könyvét.
Guyon úgy vélte, hogy az embernek mindig imádkoznia kell, és minden idejét Istennek kell szentelnie. "Az ima a tökéletesség és a szuverén boldogság kulcsa.
Ez a hatásos eszköz arra, hogy megszabaduljunk minden bűntől és elsajátítsunk minden erényt.
A tökéletessé válás útja ugyanis az, hogy Isten jelenlétében élünk. Ő maga mondja ezt nekünk: "Járjatok előttem és legyetek feddhetetlenek" 1Móz 17,1. Egyedül az imádság tud téged az Ő jelenlétébe vinni, és folyamatosan ott tartani." Ahogy egyik versében írta: "Volt egy időszak, amikor időt és helyet választottam az imádságra..... De most keresem azt az állandó imádságot, a belső csendben ismert...".
A kegyelemről és a cselekedetekről folytatott keresztény vitában Guyon azt a meggyőződést védte, hogy az üdvösség a kegyelem, nem pedig a cselekedetek eredménye. Szent Ágostonhoz, Aquinói Szent Tamáshoz, Kálvinhoz és Luther Mártonhoz hasonlóan ő is úgy gondolta, hogy az ember szabadulása csak Istentől mint külső forrástól származhat, soha nem magától az embertől. Isten a saját szabad akaratának eredményeként ajándékként adja kegyelmét. Önéletrajzában például Madame Guyon bírálta az önigazult embereket, akik cselekedeteikkel próbálják elnyerni a mennyországot. Dicsérte az alázatos bűnösöket, akik csupán alávetik magukat Isten akaratának. Az úgynevezett igazakról azt írta: "az igaz ember, akit az igazságosság nagyszámú cselekedete támaszt alá, amit vélhetően elkövetett, úgy tűnik, hogy saját kezében tartja az üdvösségét, és a mennyországot az érdemeiért járó jutalomnak tekinti..... Megváltója számára szinte haszontalan. "Ezek az "igazak" azt várják, hogy Isten jó cselekedeteik jutalmaként üdvözítse őket". Az önellátó, "igaz" egoistákkal szemben az Istennek önzetlenül alávetett bűnösöket "a szeretet és a bizalom szárnyai gyorsan a Megváltójuk karjaiba viszik, aki ingyenesen adja nekik azt, amit végtelenül megérdemelt értük". Isten "adományai az Ő akaratának következményei, és nem érdemeink gyümölcsei". (wikipedia.org)
