Értékelés:
Nicole Evelina Madame Presidentess című regénye Victoria Woodhull, az első nő, aki 1872-ben indult az Egyesült Államok elnöki posztjáért, rendkívüli életét mutatja be. A regény mélyrehatóan bemutatja viharos neveltetését, küzdelmeit, ambícióit és a női választójogi mozgalomra gyakorolt hatását. A könyv jól megalapozott, lebilincselő, és a történelmi pontosság és a fiktív történetmesélés keverékét kínálja, amely Woodhultot a modern olvasók számára is életre kelti.
Előnyök:A könyv magával ragadó és jól kutatott képet ad Victoria Woodhullról. Az olvasók nagyra értékelik Evelina képességét arra, hogy a történelmi tényeket a fikcióval szövi össze, és ezáltal szemléletes és személyes betekintést nyújt Woodhull életébe. Sokan találták a regényt időszerűnek és relevánsnak, párhuzamot vonva a kortárs kérdésekkel. A szerző történelmi pontosság iránti elkötelezettségét és a források alapos ismertetését is jelentős erősségként emelték ki.
Hátrányok:Néhány olvasó úgy érezte, hogy a történet tempója a közepén elmaradt, különösen a politikai elemek megjelenésekor. Néhány kritikus úgy vélekedett, hogy a könyv talán inkább a női közönséget célozza meg, ami nem biztos, hogy minden olvasónak tetszeni fog. Ezenkívül a bonyolult politikai nevek és részletek túlterhelőek lehetnek azok számára, akik nem ismerik a történelmi kontextust.
(43 olvasói vélemény alapján)
Negyvennyolc évvel azelőtt, hogy a nők megkapták a szavazati jogot, egy nő el merte vállalni az Egyesült Államok elnöki posztját, de a nevét gyakorlatilag kiírták a történelemkönyvekből.
Victoria Woodhull, egy szélhámos és egy vallási fanatikus lánya, a bántalmazott gyermekkor szégyenéből felemelkedve megfogadja, hogy követi a végzetét, amely a szellemek szerint kivezeti őt a szegénységből, hogy "népe uralkodójává váljon".
A dicsőséghez vezető út azonban korántsem könnyű. Egy rémálomszerű házasság megtanítja Victoriát arra, hogy a nők erősebbek, és sokkal több elismerést érdemelnek, mint amennyit a társadalom ad nekik. A korabeli konvenciókat mellőzve a saját útjára indul, hogy javítson önmagán és az amerikai nők sorsán.
A következő néhány év során olyan terveket indít útjára, amelyek szétzúzzák a Wall Street öregfiúk klubját, és még a kongresszusi termek szentségét is bemocskolják. De nem csak az ő ambíciói fenyegetik a gazdag és kiváltságos férfiakat; amikor a nő bejelenti, hogy indul az 1872-es választásokon az elnökválasztáson, rájönnek, hogy a nő bitorolhatja a hatalmat, amelynek védelméért oly sokáig küzdöttek.
Azok, akik támogatják őt, úgy dicsérik a "hírhedt Victoriát", mint tehetséges spiritiszta médiumot és gyógyítót, tehetséges pénzügyi elmét, a választójogi mozgalom friss hangját és a nemzet előreviteléhez szükséges radikális idealistát. Akik viszont nem kedvelik, veszélyes erőt látnak benne, aki túlságosan is hajlandó megszólalni, amikor a nőknek hallgatniuk kellene. Végül "Sátánné" radikális nézetei a nők jogairól, a nemek egyenlőségéről, a szabad szerelemről és a politika szerepéről a magánügyekben összeütköznek viharos magánéletével, hogy veszélybe sodorják mindazt, amit felépített, és megváltoztassák, hogyan tekintenek rá a jövő generációi.
Ez egy olyan nő története, aki megelőzte korát - egy olyan nőé, aki még a 21. században is hullámokat vetne -, de aki fel merte emelni a szavát, és szembeszállt a polgárháború utáni Amerika konvencióival, olyan precedenst teremtve, amelyet a női politikusok ma is követnek.
