Made in Essex

Olvasói vélemények

A Made in Essex Brian Everitt szívből jövő gyermekkori visszaemlékezése, amely az 1940-es és 1950-es évekbeli iskolai éveit idézi fel. A szerző az egyszerűbb idők örömeiről elmélkedik, hangsúlyozva a családi kötelékeket és a fiatalkori kalandokat. A könyv bemutatja, hogy mennyi boldogságot lehetett találni a mindennapi életben a modern szórakozás zavaró tényezői nélkül, a személyes fejlődés és a társadalmi mobilitás elbeszélése mellett.

A memoár bájos és szívmelengető, tele humoros anekdotákkal és nosztalgiával. Hangsúlyozza a családi kapcsolatok fontosságát és az egyszerűbb gyermekkor örömeit. A szerzőnek a társadalmi mobilitásról szóló elmélkedése inspiráló, bemutatva az oktatás és a rugalmasság hatását.

Egyes olvasók talán úgy találják, hogy a nosztalgiára és az egyszerűségre helyezett hangsúly nem elég mélyreható, vagy úgy érzik, hogy az 1940-es és 1950-es évek gyermekkori élményeinek történelmi kontextusától elszakadtak. A modern szórakozás hiánya éles kontrasztban áll a mai szülői és gyermekkori normákkal, ami nem biztos, hogy mindenki számára rezonál.

(1 olvasói vélemény alapján)

Könyv tartalma:

Szüleim, Lucy és Sidney 1925-ben házasodtak össze, és egy kis házban laktak a kelet-londoni Custom House-ban. Házasságuktól 1937-ig kilenc gyermekük született, mindannyian lányok, akik közül hárman csecsemőkorukban meghaltak.

A családot 1941-ben lebombázták, és Readingbe evakuálták. 1943-ban az essexi Brentwoodba kerültek, ahol mindannyian egy kis bérelt házban laktak a közeli Pilgrims Hatch nevű falucskában. Mindenki meglepetésére anyukám 1944 júniusában megszülte tizedik gyermekét, az egyetlen fiút, és engem Brianre kereszteltek.

A család szegény volt, és egyik lány sem részesült különösebb oktatásban a Readingben töltött idő alatt. Apám festőként és dekoratőrként dolgozott, de gyakran volt munkanélküli.

A három legfiatalabb nővérem mindannyian "Essex Girls" prototípusú lányok voltak, mindazzal, ami most is érvényes. Annak ellenére, hogy hat testvérem volt, az életem gyakran hasonlított egy egyke gyermekéhez.

Szerencsés voltam azonban, hogy rengeteg barátom volt, amikor felnőttem, és a pénzhiány ellenére csodálatosan szabad és szórakoztató gyermekkorom volt. Ez a könyv dokumentálja emlékeimet erről a gyermekkoromról, egy 75 éves szemszögéből nézve.