Értékelés:
Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 15 olvasói szavazat alapján történt.
Solitary Confinement: Social Death and Its Afterlives
A hosszan tartó magánzárka széles körben elterjedt és bevett gyakorlattá vált az amerikai börtönökben - annak ellenére, hogy az egészséges rabokat következetesen megőrjíti, a mentálisan betegeket betegebbé teszi, és a rabok tanúvallomása szerint azzal fenyeget, hogy az életet élő halállal teszi egyenlővé. Ebben a rendkívül fontos és eredeti könyvben Lisa Guenther a magányos elzárás élethalál-élményét vizsgálja Amerikában a XIX. század elejétől a mai szupermax börtönökig. Dokumentálva, hogy a magánzárka hogyan ássa alá a foglyok identitástudatát és a világ megértésének képességét, Guenther bemutatja, milyen valós hatásai vannak annak, ha valakit hetekre, hónapokra vagy évekre erőszakkal elszigetelnek.
A szerző a fogvatartottak vallomásaira, valamint Edmund Husserltől és Maurice Merleau-Pontytól Frantz Fanonig és Angela Davisig terjedő filozófusok és társadalmi aktivisták munkásságára támaszkodva a magánzárkát egyfajta társadalmi haláltételként határozza meg. Azzal érvel, hogy az elszigeteltség a lét relációs struktúráját tárja fel, megmutatva, mi történik, ha ezzel a struktúrával visszaélnek - amikor a foglyokat megfosztják a másokkal való konkrét kapcsolatoktól, amelyektől értelmet adó lényekként való létezésünk függ. A magánzárka túlmutat a faji vagy politikai erőszak egyik formáján; ez a lét elleni támadás.
A Magánzárka kegyetlen és felejthetetlen vádirat, a Magánzárka feltárja, hogy a magánzárka kínzása által okozott pusztítás mit árul el arról, hogy mit jelent embernek lenni - és miért pusztul el oly gyakran az emberiesség, amikor a foglyokat minden más embertől elválasztjuk.
© Book1 Group - minden jog fenntartva.
Az oldal tartalma sem részben, sem egészben nem másolható és nem használható fel a tulajdonos írásos engedélye nélkül.
Utolsó módosítás időpontja: 2024.11.13 21:05 (GMT)