Olvasói vélemények
Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 2 olvasói szavazat alapján történt.
Eredeti címe:
High Wire
Könyv tartalma:
A High Wire változatos tájakon - Chicagótól Miamiba, Párizstól Rióig - vizsgálja az univerzális érzelmi területet: "az ingatag, vékony drótot, amelyen mindannyiunknak lépkednünk kell" "ezekben a szörnyű, alig lefordítható időkben". De a költő lefordítja. Itt, a "szemtelen arcú körömvirágok" mindennapi szépségén vagy egy vízbe fulladt halász hátborzongató emlékén keresztül Stephen Anderson rendíthetetlenül nézi a "megrázó és csipkézett, szétvágott dolgokat", de végül tanúsítja, hogy "az igaz dolgok megmaradnak". Ezek a felkavaró versek ezeknek az igaz dolgoknak a titokzatos peremeit kutatják, a "világos és a fényes találkozását". Kövesse a költő látomását, ahogyan elénk hozza "sólyomcsapásait" vagy Van Gogh "tiszta zsenialitás kokainját", ahogyan emlékeztet bennünket, hogy csodáljuk meg a bőségszarut, mielőtt a pillanatok "elhaladnak mellettünk, mint szentjánosbogarak az éjszakában".
-Kimberly Blaeser, a Copper Yearning szerzője, Wisconsin Poet Laureate 2015-16.
Stephen Anderson Magas drót című kötetének versei következetesen lekötik és magával ragadják az olvasót, akár Neruda házában járunk, és levelekre írt verseket szüretelünk, akár haldokló édesanyját ápoljuk a kórházban. A gyűjtemény verseinek fókusza valóban kozmopolita, Milwaukee-tól Chiléig, Panamától Párizsig, Brooklyntól Mexikóig terjed, és minden egyes vers inkább olyan, mint "egy napraforgómező, amely megvilágítja az utat". Ahogyan az egyik vers címe, a "Kagylók keresése" is mutatja, Anderson mindig azt a pillanatnyi pillantást keresi, amikor a valóság átbukkan az alkotás felszínén. Mint Karl Wallenda a feszített kötélen egyensúlyozva, Anderson fürgén járja át ezt a magaslati mutatványt, minden verse egy-egy sikeres lépés a szakadék fölött.
- Timothy Walsh, a When the World Was Rear-Wheel Drive (Amikor a világ hátsókerék-meghajtású volt) című könyv szerzője.
A Magasdrótban, Stephen Anderson új és válogatott verseiben egy olyan beszélővel találkozunk, aki "fémlemezcső, oxidált vasrög, Big Mac-csomagolás és pizzásdoboz és mérgező szemétdomb közepette" álmodik nekünk arról, hogy "szívvel látja az életet". Anderson korai chilei békehadtest-tapasztalata és londoni egyetemi oktatói tevékenysége politikai súlyt és globális kiterjedést ad a verseknek. Versei bánatot és reményt nyújtanak, hisz - a "Song of Graffiti"-ben - abban, hogy a kimondottak számítanak, "szíthatnak egy háborút, és később békét könyöröghetnek"... "megfordíthatnak egy életet". Ez egy olyan költő, aki a tiszta látás és a nyitott szív között egyensúlyoz egy sajátos, magas drótkötélzeti aktusban.
- Robin Chapman, Az egyetlen otthon, amit ismerünk című könyv szerzője.
