Magdeburgi Mechthild: Az istenség áramló fénye

Olvasói vélemények

A kritikák kiemelik Magdeburgi Mechthildet, mint jelentős középkori misztikust, aki a spiritualitás egyedülálló női szemléletével, az isteni egyesülés témáinak és a költői nyelvhasználatnak a hangsúlyozásával rendelkezik. Az olvasók nagyra értékelik az Isten iránti szeretet bensőséges és eksztatikus kifejezéseit, míg egyesek rámutatnak a teológiai tanításaiban rejlő kihívásokra. A könyvet egyszerre jellemzik gazdag történelmi értékű forrásként és összetett spirituális műként, amelynek teljes megértéséhez többszöri olvasásra lehet szükség.

⬤ Mély betekintést nyújt a középkori misztikus gondolataiba és lelki tapasztalataiba.
⬤ A költői stílus és a bensőséges nyelvezet sok olvasó számára jól rezonál, az extázis és az isteni kapcsolattal való kapcsolat érzését nyújtja.
⬤ A bevezetés és az életrajzi információk gazdagítják Mechthild kontextusának megértését.
⬤ Értékes női hangot ad a misztika túlnyomórészt férfi hagyományában.
⬤ A könyv jó állapotban érkezik, és dicséretes a kiváló fordítása.

⬤ Néhány olvasó gyenge vagy ellentmondásosnak találja Mechthild írásainak tanbeli vonatkozásait.
⬤ A nyelvezet zavarosnak érezhető, és többszöri olvasást igényelhet.
⬤ Vannak figyelmeztetések arra, hogy a kevésbé tájékozott olvasók esetleg félreértelmezhetik az üzeneteit.
⬤ Néhány kritikus úgy érzi, hogy a spirituális meglátások nem mélyen megvilágosítóak vagy inspirálóak.

(24 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Mechthild of Magdeburg: The Flowing Light of the Godhead

Könyv tartalma:

"... ezek a fordítások tehát felülírják a korábbiakat...

ha a sorozat többi részének bevezetői, fordításai és egyéb apparátusa ugyanolyan magas színvonalú, a sorozat a legtöbb könyvtár számára nélkülözhetetlen lesz. Library Journal Magdeburgi Mechthild: Az istenség áramló fénye Frank Tobin fordítása és bevezetője Margot Schmidt előszava "Figyelmeztettek, hogy ne írjam meg ezt a könyvet. Az emberek azt mondták: Ha az ember nem vigyáz, el lehet égetni.

Így hát azt tettem, amit gyerekkoromban szoktam.

Amikor szomorú voltam, mindig imádkoztam... Egyszer csak Isten kijelentette magát örömtelen lelkemnek, jobb kezében tartotta ezt a könyvet, és azt mondta: "Kedvesem, ne aggódj túlságosan.

Senki sem égetheti el az igazságot". "Nem tudom, hogyan írjak, és nem is tudok, hacsak nem látok lelkem szemével, nem hallok örökkévaló lelkem fülével, és nem érzem testem minden porcikájában a Szentlélek erejét". Magdeburgi Mechthild (1260 körül - 1282/94) Ezek az idézetek Mechthild egyetlen írásából, Az istenség áramló fénye című, több évtizeden át írt művéből származnak, és tükrözik mind Isten-tudatának intenzitását, mind azt a feszültséget, amely alatt írta.

Egy olyan egyházban, amelyben a nőket egyre inkább háttérbe szorították, Mechthild koldusként, akinek nem volt tanítási joga, a figyelmeztetések ellenére is megszólal, meggyőződve isteni küldetésének érvényességéről. A kinyilatkoztatásai és spirituális felismerései megfogalmazásának feladatához Mechthild az irodalmi és retorikai eszközök elképesztő sokaságát használja fel. A misztikusabb, gyakran lírai kifejezésmódú szakaszok arról tanúskodnak, hogy ismeri a menyasszonyi misztikát és más, Meister Eckhartnál is megtalálható keresztény kifejezéseket.

Ez az első angol fordítás, amely Mechthild könyvének új kritikai kiadásán alapul. A bevezetés és a jegyzetek célja, hogy teológiai, irodalmi és történelmi kontextust biztosítson az ő figyelemre méltó és független szellemiségének lelkiségének megragadásához.

+.