Értékelés:
Stephanie Land „Szobalány” című könyve egy memoár, amely a szerző kihívásokkal teli tapasztalatait tárja fel egyedülálló anyaként, aki szobalányként dolgozva küzdött a szegénység és a jóléti rendszer ellen. Sok olvasó úgy találta, hogy ez egy erőteljes és érzelmes történet, amely rezonál a saját tapasztalataikkal. Néhány kritikus azonban rámutatott a szerző döntéseivel és írói stílusával kapcsolatos problémákra.
Előnyök:⬤ Magával ragadó és gyönyörűen megírt; az érzelmi mélység sok olvasóhoz eljut.
⬤ Nyers és őszinte betekintést nyújt a szegénység és az egyedülálló anyaság küzdelmeibe.
⬤ Olyan betekintést nyújt, amely empátiára és megértésre ösztönözhet az alacsony jövedelmű családok előtt álló kihívásokkal kapcsolatban.
⬤ Sok olvasó találta vigasztalónak és motiválónak, különösen a hasonló körülmények között élők számára.
⬤ Elgondolkodtató vitákat generál az olyan társadalmi kérdésekről, mint a jólét és az osztályok.
⬤ Néhány olvasó úgy érezte, hogy a könyv nem olyan magával ragadó vagy jól megírt, mint a Netflix-adaptáció.
⬤ A kritikusok megkérdőjelezhető döntéseket említettek a szerző részéről, amelyek akadályozhatják a helyzetével szembeni empátiát.
⬤ Néhányan unalmasnak vagy rosszul felépítettnek találták, és kedvezőtlenül hasonlították össze más memoárokkal.
⬤ Néhány olvasó néha frusztrálónak vagy idegesítőnek találta az elbeszélést, különösen a szerző nézőpontját és értékrendjét illetően.
⬤ A szerző életének bizonyos elemei megmagyarázatlanok maradtak, ami zavart okozott a háttérrel kapcsolatban.
(1352 olvasói vélemény alapján)
Maid: Hard Work, Low Pay, and a Mother's Will to Survive
A Kilakoltatott és a Nickel and Dimed találkozik Stephanie Land szobalányként végzett munkájáról szóló memoárjában, amely gyönyörű és szomorú felfedezése az amerikai szegénységnek. Barbara Ehrenreich előszavával.
28 évesen Stephanie Land tervei, hogy kitörjön a csendes-óceáni északnyugati szülővárosának gyökereitől, hogy álmait kergesse, egyetemre járjon és író legyen, félbeszakadtak, amikor egy nyári kaland váratlan terhességbe torkollott. A megélhetés érdekében háztartásbeli munkát vállalt, és mivel kitartóan ragaszkodott ahhoz az álmához, hogy lányának a lehető legjobb életet biztosítsa, Stephanie naphosszat dolgozott, online órákat vett, hogy megszerezze a főiskolai diplomát, és fáradhatatlanul írni kezdett.
Megírta az igaz történeteket, amelyeket nem mondtak el: a túlhajszolt és alulfizetett amerikaiak történeteit. Azokról, akik étkezési utalványokon és WIC (Women, Infants, and Children) kuponokon élnek, hogy enni tudjanak. Azokról a kormányzati programokról, amelyek lakhatást biztosítottak neki, de amelyek egyben átmeneti otthonok is voltak. A távolságtartó kormányzati alkalmazottakról, akik szerencsésnek nevezték őt, amiért segélyt kapott, miközben ő egyáltalán nem érezte magát szerencsésnek. Azért írt, hogy emlékezzen a harcra, hogy végül átvágja a dolgozó szegények mélyen gyökerező megbélyegzését.
A szobalány a felső-középosztálybeli Amerika alvilágát és a valóságot tárja fel, hogy milyen érzés a felső-középosztály szolgálatában állni. "Névtelen szellemmé váltam" - írja Stephanie az ügyfeleivel való kapcsolatáról, akik közül sokan nem ismerik őt más takarítónőből, de akikről rengeteget megtud. Ahogy egyre többet kezd megtudni ügyfelei életéről - a szomorúságukról és a szerelmükről is -, úgy kezd reményt találni a saját útjában.
Újságíróként együttérző, kíméletlen írása hangot ad a "szolgáló" munkásoknak, és azoknak, akik a szegénységi küszöb alatt az amerikai álmot hajszolják. A Szobalány Stephanie története, de nem csak az övé. Inspiráló tanúságtétel az emberi szellem erejéről, elszántságáról és végső győzelméről.
