Értékelés:
A könyv lebilincselő és informatív beszámolót nyújt a paleoantropológia jelentős felfedezéseiről, különösen azokról, amelyek a korai emberi ősökkel kapcsolatosak. Lenyűgöző betekintést nyújt az e felfedezésekkel kapcsolatos folyamatokba, miközben hangsúlyozza a tudományos közösségen belüli együttműködést és befogadást. A szerző önreklámozása és kissé fennkölt hangneme azonban csökkenti a tudományos alaposságot, és nem biztos, hogy minden olvasónak tetszeni fog.
Előnyök:⬤ Informatív és magával ragadó írásmód, amely az összetett témákat is érthetővé teszi.
⬤ A jelentős felfedezések részletes bemutatása, különösen a Homo naledié.
⬤ Kiemeli a paleoantropológiában végzett közös erőfeszítéseket, elősegítve a tudományos kutatásban való befogadást.
⬤ A történetmesélés és a tényszerű tartalom jó egyensúlya.
⬤ Jól szemlélteti a feltárási és ásatási folyamatot, így az olvasó az utazás részének érezheti magát.
⬤ A szerző gyakran túlságosan önelégültnek tűnik, ami zavaró lehet.
⬤ Néhány olvasó úgy érezte, hogy a könyvből hiányzik a tudományos részletek mélysége és az összehasonlítás más hominida leletekkel.
⬤ Jobb szerkesztésre van szükség az elbeszélés hangvételét illetően, amelyet néhányan pelyhesnek vagy „felfújtnak” találtak.
⬤ A szerző kritikusainak egyes kritikái inkább lekezelően, mintsem építő jelleggel vannak megfogalmazva.
(177 olvasói vélemény alapján)
Almost Human: The Astonishing Tale of Homo Naledi and the Discovery That Changed Our Human Story
Ez az első személyű elbeszélés egy régészeti felfedezésről újraírja az emberi evolúció történetét. Lee Berger, egy ellentmondásos tudós dacos és elszánt története, a Homo naledi megtalálásáról, az emberi családfa egy teljesen új fajának felfedezéséről, amely a 21. század egyik legnagyobb felfedezése.
2013-ban Berger, a National Geographic kutatója 2013-ban megneszelte, hogy Dél-Afrikában egy nehezen megközelíthető földalatti barlangban csontok rejtőznek. Felhívást intézett a világ minden tájára, hogy keressen apró termetű munkatársakat - olyan férfiakat és nőket, akik elég kicsik és kalandvágyóak ahhoz, hogy képesek legyenek átpréselni magukat 8 hüvelykes alagutakon, hogy eljussanak egy 40 láb mélyen a föld alatt fekvő, napfény nélküli barlangba. Ezzel a "földalatti űrhajósokból" álló csapattal Berger élete felfedezését tette: több száz őskori csontot, köztük legalább 15 egyed teljes csontvázát, amelyek mindegyike talán kétmillió éves lehetett. Vonásaik egyesítették az ismert prehominidák, például Lucy, a híres Australopithecus vonásait, és olyanokat, amelyek emberibbek voltak, mint bármi, amit valaha is láttak az őskori maradványokban. Berger csapata egy teljesen új fajt fedezett fel, és Homo naledi néven emlegette.
A barlang gyorsan bebizonyosodott, hogy a valaha felfedezett leggazdagabb primitív hominida lelőhely, tele olyan következményekkel, amelyek alapjaiban rengeti meg azt, hogy hogyan határozzuk meg, mi tesz minket emberré. Vajon ez a faj a Homo sapiens megjelenése előtt, alatt vagy után jelent meg az evolúciós fánkon? Hogyan kerülhetett a barlangba, ahol csak ezeknek az egyedeknek a maradványai találhatók? Eltemették a halottaikat? Ha igen, akkor bizonyos szintű önismerettel kellett rendelkezniük, beleértve a halál tudatát is. Pedig éppen ezek azok a jellemzők, amelyekkel meghatározzák, hogy mi tesz minket emberré. Vajon egy hasonlóan fejlett faj élt a Földön velünk együtt, vagy előttünk? Berger nem habozik mindezekkel a kérdésekkel foglalkozni.
Berger bájos és ellentmondásos személyiség, és néhány kolléga megkérdőjelezi ennek és más leleteknek az értelmezését. Ezeken az oldalakon azonban ez a karizmatikus és látnok paleontológus szembeszáll érveikkel, és elmeséli személyes történetét: egy gazdag és olvasmányos elbeszélés a tudományról, a felfedezésről és arról, hogy mit jelent embernek lenni.
