Major Jazz

Olvasói vélemények

Niyah Moore „Major Jazz” című könyve vegyes kritikákat kapott, sokan dicsérték az élénk képi világot, a karakterek fejlődését és a történelmi hitelességet, különösen a San Franciscó-i jazz-korszakkal kapcsolatban. Néhányan azonban úgy találták, hogy az írás közhelyes és unalmas, ami rontott az általános élményen.

⬤ Élénk képi világ, amely minden érzékszervre hat, és az olvasó úgy érzi, hogy jelen van a jelenetekben.
⬤ Erős karakterfejlődés, határozott párbeszédekkel.
⬤ Az 1950-es évek jazzkultúrájának és környezetének hiteles ábrázolása.
⬤ Jól megalapozott történelmi kontextus, amely az olvasókkal is megérteti magát.
⬤ Érzelmi kötődés a szereplőkhöz és történeteikhez, ami magával ragadó olvasási élményt teremt.

⬤ Néhány olvasó szerint az írás gyenge és tele van klisékkel.
⬤ Néhány kritikus úgy érezte, hogy a könyv unalmassá vált, és az első néhány fejezeten túl nem tudott belemerülni.
⬤ Voltak kritikák a tempót és a különböző cselekményszálak közötti átmenetet illetően.

(11 olvasói vélemény alapján)

Könyv tartalma:

"Felhevült szenvedélyünkből született néhány a legjobb kompozícióim közül, de meg voltam átkozva apám vérével." Major Ingram szemtanúja volt annak a szívfájdalomnak, amit az apja okozott az anyjának, és nem akarta elkövetni ugyanazt a hibát. Csak egy ő volt, és az az ő zenéje volt.

Major apja egy bluest játszó szaxofonos volt, aki az első naptól kezdve kanalazta Majort, amikor kinyitotta a szemét a világra. Major beleszeretett az elefántcsont és ébenfa billentyűkbe, amikor először hallott zongorát. Tizenhat éves korára már fizetett fellépést kapott a Bop Cityben, egy Fillmore-i éjszakai klubban.

A 'Mo olyan volt, mint Harlem újra és újra.

Sammy Davis Jr., Ella Fitzgerald, Dinah Washington és Duke Ellington ugyanúgy beleszeretett San Franciscóba, mint a Nagy Almába. 1951 nyarán a viktoriánus stílusú házakban finoman öltözött feketék laktak, akiknek saját vállalkozásuk volt a tisztítóktól az éttermeken át a jazzklubokig.

Hétközben délelőtt dolgoztak, este pedig helyi és híres zenészeket szórakoztattak. A Fillmore Street-en fel és alá, klubok és éttermek sorakoztak egymás mögött. A klubtól a partin át a bárig, egészen a hétfő hajnali órákig megállás nélkül szólt a zene.

Igazi tanúvallomások alapján Major Ingram, Kae Taylor, az Aquino nővérek és Frank Blue révén megelevenedik a Fillmore Jazz Era. Ők szívhez szóló zenét csinálnak. A Fillmore Jazz Era talán már elmúlt, de nem felejtették el, és a bebop, a jazz, az R&B és a blues zene iránti szeretet, amely egykor létezett, örökre megmarad a Fillmore szívében és lelkében.