Értékelés:
Carl Siciliano „Making Room” című könyve egy gyönyörűen megírt memoár, amely a hajléktalan LMBTQ-fiatalokért folytatott küzdelmét dokumentálja. Rávilágít a marginalizált személyek küzdelmeire és ellenállóképességére, különös tekintettel Ali Forney tragikus történetére és a New York-i Ali Forney Központ által végzett munkára. Számos kritika dicséri az értő történetmesélést és az érzelmi mélységet, és úgy jellemzik, mint egy inspiráló és szükséges olvasmányt, amely egy kritikus társadalmi kérdésre világít rá.
Előnyök:⬤ Gyönyörűen megírt
⬤ mélyen érzelmes és inspiráló
⬤ informatív a hajléktalan LMBTQ fiatalok válságáról
⬤ rávilágít a személyes és rendszerszintű küzdelmekre
⬤ együttérzést és megértést segít elő
⬤ érdekérvényesítésre és aktivizmusra ösztönöz
⬤ magával ragadó történetmesélés, amely magával ragadja az olvasót.
⬤ Néhány olvasó nehéznek és érzelmileg megterhelőnek találhatja a témát
⬤ az elbeszélés egyes részei kihívást jelenthetnek a hajléktalanság és az előítéletek ábrázolása miatt
⬤ a nem kifejezetten az LMBTQ-kérdések iránt érdeklődők számára hiánypótlónak tekinthető.
(16 olvasói vélemény alapján)
Making Room: Three Decades of Fighting for Beds, Belonging, and a Safe Place for LGBTQ Youth
Az ország legnagyobb hajléktalan LMBTQ+ fiataloknak szóló lakhatási programjának alapítója egy gyengéd, felemelő beszámolót ír egy nem bináris tinédzserrel és tucatnyi queer gyerekkel való barátságáról, akik arra inspirálták, hogy a szolgálat és az ellenállás életét élje
A család iránti igényünket nem könnyű kioltani.
Carl Siciliano 1994-ben találkozott Ali Forney-val - egy fekete, nem bináris tinédzserrel, aki túlcsordult az élettől -, miközben egy hajléktalan fiatalok számára fenntartott nappali központban dolgozott New Yorkban. A tizenkilenc éves, otthonról elüldözött Forney a közösség szíve és lelke volt, aki fertőző nevetéséről, a barátokkal való ádáz hűségéről és rendíthetetlen hitéről volt ismert, hogy "Isten azért szeret engem, aki vagyok.".
Aztán Alit meggyilkolták, ez volt a borzalom és a pusztítás pillanata, amely felfedte a brutalitást, amellyel az Alihoz hasonló tinédzserek szembesültek egy olyan városban, amelyet a dzsentrifikáció, a lakhatási bizonytalanság és az AIDS-járvány támadása söpört végig. Ali szelleme által motiválva és a közös közösségük által inspirálva Siciliano egy olyan otthon létrehozásáért küzdött, ahol a hajléktalan tizenévesek élhetnek, szocializálódhatnak és szeretve érezhetik magukat - meleg katolikus férfiként saját egyházi elutasításán felbuzdulva.
Ez Siciliano története a kitelepítés és az elutasítás által összetört szívek, köztük a sajátja meggyógyításáról. Megható és felemelő történetekben Siciliano megosztja, mit tanult Alitól és több ezer más queer tizenévestől - sérült, bátor, lelkes emberektől, akik hűen éltek belső élményeikhez, és kétségbeejtő körülmények között családot teremtettek -, miközben segített egy olyan mozgalom élére állni, amely arra kényszerítette New Yorkot, hogy dollármilliókat fektessen be az évtizedekig mellőzött gyerekekbe.
A szívvel és mély meglátásokkal megírt könyv mérföldkőnek számító személyes elbeszélés, amely az LMBTQ+ történelem egy el nem mondott fejezetét eleveníti fel, és tanúságot tesz a közösség, a szolidaritás és az emberi szellem erejéről.