Málta visszavág: Málta szerepe a földközi-tengeri hadszíntéren 1940-1942 között

Olvasói vélemények

A „Málta visszavág” című könyv jól kutatott és lebilincselő beszámoló Málta stratégiai szerepéről a második világháborúban, különös tekintettel a szövetséges erők és a polgári lakosság hozzájárulására. A könyv számos fényképet tartalmaz, amelyek elősegítik az olvasó számára az anyag megértését.

Alaposan kutatott anyag, jól megírt elbeszélés, a repülőgépek és a repülőszemélyzet műveleteinek kiváló részletezése, könnyen követhető elrendezés, és számos érdekes fénykép támogatja a szöveget.

Néhány olvasó talán gyengének találja a hajótörésekkel való kapcsolatot, a hadtörténelem vagy a repülés iránt kevésbé érdeklődők pedig kevésbé találhatják lebilincselőnek.

(2 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Malta Strikes Back: The Role of Malta in the Mediterranean Theatre 1940-1942

Könyv tartalma:

"Az egész Földközi-tengeri térségben elfoglalt pozíciónk kulcsa Máltán volt." (Tedder) Hitler két legnagyobb stratégiai hibája közé tartozott, hogy nem vette át az ellenőrzést két kulcsfontosságú hely, Gibraltár és Málta felett; e kettő között a nyugat-mediterrán térség és a környező szárazföldek befolyásolására, időnként uralmára volt képes. Málta, stratégiai partnerével, Alexandriával (és Egyiptommal) szintén uralta a Földközi-tenger keleti részét és a környező szárazföldeket.

Málta stratégiai szempontból csak azért létezett, mert képes volt megtámadni az ellenséges kommunikációs vonalakat az európai bázisok (amelyek most Franciaországtól Krétáig terjedtek) és Észak-Afrika között. Minden felszerelésnek, minden embernek és minden ellátmánynak Európából Észak-Afrikába kellett eljutnia, többségében felszíni hajókon, és mindkét helyen korlátozott számú kikötői létesítményben kellett összegyűjteni, ami ezeket a helyeket kulcsfontosságú zsilippontokká és célpontokká tette. Észak-Afrikában mindent a fő parti úton kellett szállítani az ellátási kikötőkből a raktárakba és az egységekhez.

Minden hadjárat kisebb-nagyobb mértékben a logisztika jegyében zajlik, a sivatagi háború azonban a legtöbbnél jobban. Gyakran nevezik a "repülőterek háborújának", de pontosabban "logisztikai háborúnak", ahol a repülőterek fontos szerepet játszanak a saját utánpótlási vonalak védelmében, miközben az ellenség vonalait támadják.

Ha Málta nem tudott támadni, akkor az erőforrás-elvonást jelentett; de ahhoz, hogy támadhasson, meg kellett védenie a támadáshoz szükséges infrastruktúrát és felszerelést. A túlélés kulcsa az volt, hogy képes legyen elviselni a támadást, lerázni és visszavágni.

A szigetnek határozott vezetésre, a sziget ellátására elkötelezett külső támogatásra és a szigeten tartózkodók elkötelezett ellenállóképességére volt szüksége a siker biztosításához. Ez a történet arról szól, hogy Málta hogyan állt helyt a második világháborúban a védelmét érő kihívásoknak; hogyan vágott vissza és hogyan élte túl az egyik legsötétebb korszakát.