Skinner versei egyszerre pontos és különös nyelvezetükkel fejre állítják a bizonyosságokat, a világ ismerős tárgyait ismeretlenné teszik: egy hegy nem az, aminek látszik, egy koponya univerzumot tartalmaz.
A „furcsává tétel” folyamata mellett a hangokkal, színekkel, hőmérsékletekkel és illatokkal való mély kapcsolat áll, amely a verseket teljesen életre kelti. Ezek a versek a formával - a cento, a cinquain, a rímtelen szonett, a vágott és a szabad vers - olyan rejtélyes, túlvilági módon foglalkoznak, amelyek folyamatosan meglepnek és gyönyörködtetnek.
