Értékelés:
Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 2 olvasói szavazat alapján történt.
Mommy, I'm with Jesus
A halál megtapasztalása és egy meg nem született gyermek elvesztése olyasmi, amivel mindannyiunknak szembe kell néznünk életünk egy pontján. Ez elől nincs menekvés. A vetélés nem zárkózik el egy élet, egy szeretett személy elvesztésének megtapasztalásától. Annak ellenére, hogy a babát soha nem lehetett a kezünkben tartani, vagy személyiséggel rendelkezni, ez akkor is veszteség. Az először várandós szülők ezt mélyen megtapasztalják a megtört szívvel, mintha a szívet csörömpölve csavarnák ki. A vágy, hogy megvigasztalják a párjukat, megfagy, mert a fájdalom olyan mély, és ők is sírnak, mozdulni sem tudnak, mintha annyira meg lennének rémülve, hogy semminek sem tudnak értelmet adni. Ez egyeseknek nagyon nehéz időszak lehet, különösen, ha már több vetélésük is volt, és nem kapják meg az együttérző csendet annyira, mint amikor egy baba megszületik, majd elhunyt. Ettől függetlenül ez még mindig egy veszteség, egy halál, amit a család átél. A Mami, Jézussal vagyok című könyvben ez egy tanúságtétel és egy utazás, amit Claudia Duran átélt. A terhesség kezdeti tudatosítása, az izgalom és az ismeretlen érzése során olyan áldás, hogy az anya méhében egy baba formálódik. Azok a szülők, akiknek lehetőségük volt látni vagy hallani a gyermekük szívverését az anya méhében, szeretetet, örömöt és megértést hoznak a formálódó élet iránt. A szülők úgy érzik, hogy mélyen kötődnek a babához és egymáshoz.
A várakozás, amely a terhességgel jár, ám egy nap, minden nyilvánvaló ok nélkül, a baba szívverése hirtelen leáll, és semmit sem lehet tenni ellene. Nehéz elhinni, hogy egy szív, amely valaha élt és dobogott, már nincs többé. Nincs hang ott, ahol egykor szapora szívdobogás volt. Aztán áradnak az olyan kérdések, mint hogy hova megy a baba? Hogyan vészeli át bárki is egy élet elvesztésének fájdalmát, különösen egy váratlan és remélt élet elvesztését? Ahogy a Bibliában olvasható: "Ha nem így lenne, mondtam volna-e nektek, hogy elmegyek, hogy helyet készítsek nektek? " A János 14:2 reményt ad arra, hogy újra egyesülhetünk azokkal, akiket elvesztettünk. A Randall Wallace által rendezett Heaven is for Real című filmben van egy jelenet, amelyben a kisfiú, aki állítólag a mennybe ment, majd visszatért, elmondta az anyukájának, hogy van egy másik nővére, és megkérdezte, miért nem mondta el neki. Az anya sírva tört össze, és elmondta a kisfiának, hogy elvesztették a babát, és nem tudták a nemét, ami reményt ad a meg nem született babáink számára. Az ehhez hasonló jelenetek otthonosan hatnak, és gombócot ültetnek a torkodba. Ez egy csendes szenvedés, és nem tesz különbséget korra, faji vagy kulturális határokra való tekintet nélkül. A meg nem született gyermeküket elvesztett nők kora és faji hovatartozása a 20 évesektől a 40 év körüliekig terjed. Nagyon sokan vannak, akik átélték ezt, de soha nem beszéltek, nem gyászolták és esetleg nem gyógyultak meg a meg nem született gyermekük elvesztéséből.
A várandós szülők sokszor szeretnének egyedül lenni, de mi történik ebben az egyedüllétben? Van-e valaki, aki pozitív módon megvigasztalja őket? Ennek a könyvnek az a szándéka, hogy vigaszt nyújtson azoknak, akik elvesztették meg nem született gyermeküket. Leegyszerűsítve van megírva, mint egy eszköz a bennük lévő sebzett szív gyógyítására. Alapvető cél továbbá, hogy a családok megoszthassák egymással, valamint hogy elmagyarázza a kisgyermekeknek, és alapvető megértést adjon nekik a veszteségről, mivel az nyomasztó lehet. Mivel a könyv bibliai igeversekből merít, amelyek rámutatnak arra, hogyan alakulnak ki a csecsemők, hogy hová megyünk, ha meghalunk, ez egy egyszerű, mégis mélyreható stílus.
© Book1 Group - minden jog fenntartva.
Az oldal tartalma sem részben, sem egészben nem másolható és nem használható fel a tulajdonos írásos engedélye nélkül.
Utolsó módosítás időpontja: 2024.11.13 21:05 (GMT)