Maradj! Az öngyilkosság története és az ellene szóló érvek

Olvasói vélemények

Jennifer Michael Hecht „Maradj” című könyve meggyőző és racionális érveket sorakoztat fel az öngyilkosság ellen, a történelem, a filozófia és a személyes tapasztalatok alapján. Mélységéért, világosságáért és érzelmi visszhangjáért dicsérik, értékes felismeréseket nyújt az öngyilkossági gondolatokkal küzdők és szeretteik számára.

A könyv informatív, mély történelmi és filozófiai feltárást nyújt az öngyilkosságról. Magával ragadó és hozzáférhető, reményt és okot ad arra, hogy az életet válasszuk. Sok olvasó találta hasznosnak az öngyilkosság megértéséhez és a mentális egészségről folytatott beszélgetésekhez. Jól kutatott, és erős érveket sorakoztat fel az élet értéke mellett.

Néhány olvasó a történelmi részeket hosszadalmasnak és a mai kérdések szempontjából kevésbé relevánsnak találta, és azt javasolta, hogy a pszichológiára való erősebb összpontosítás hasznos lenne. Időnként akadémikusnak vagy sűrűnek tűnhet, ami elriaszthat néhány olvasót. Emellett egyesek elégedetlenek voltak a témával kapcsolatos keleti nézőpontok hiányával.

(51 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Stay: A History of Suicide and the Arguments Against It

Könyv tartalma:

Egy vezető közéleti kritikus emlékeztet bennünket azokra a kényszerítő okokra, amelyeket az emberek az idők során mindig is találtak arra, hogy életben maradjanak

Világszerte több ember hal meg öngyilkosságban, mint gyilkosságban, és sokkal többen maradnak hátra gyászolni. Annak ellenére, hogy az öngyilkossági statisztikák szerint az öngyilkosságok száma növekszik, a sokáig tabunak számító témáról ritkán beszélnek.

Ebben az átfogó szellemi és kultúrtörténetben Jennifer Michael Hecht költő és történész két öngyilkosságban elvesztett barátja miatt érzett gyászát a történelem legmeggyőzőbb érveinek felkutatására fordítja a visszavonhatatlan cselekedet ellen, és reméli, hogy ezek az érvek visszahozzák a köztudatba. A sztoikusoktól és a Bibliától kezdve Dantén, Shakespeare-en, Wittgensteinen és olyan huszadik századi írókon át, mint John Berryman, Hecht új szempontok szerint alakítja át „szekuláris korunk” narratíváját. Megmutatja, hogy az öngyilkossággal szembeni vallási tilalmakat hogyan váltotta fel a felvilágosodás ragaszkodása az egyén jogaihoz, még akkor is, ha ezek a jogok aggályos alkalmazásokkal jártak.

Ez az átmenet - érvel megindítóan - mély kulturális és erkölcsi veszteséget eredményezett: az öngyilkosság elleni közös, szekuláris, logikus érvek elvesztését. Azzal, hogy megvizsgálja, más korokban hogyan találtak az emberek erős okokat arra, hogy életben maradjanak, amikor az öngyilkosság csábító választásnak tűnt, meggyőző intellektuális és erkölcsi érveket hoz fel az öngyilkosság ellen.