Marcel Duchamp feltalálása: A portré dinamikája

Olvasói vélemények

Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 2 olvasói szavazat alapján történt.

Eredeti címe:

Inventing Marcel Duchamp: The Dynamics of Portraiture

Könyv tartalma:

Egy régi műfaj új arculatot kap, hiszen Marcel Duchamp portréi és önarcképei éppúgy feltalálnak és eltakarnak, mint amennyire felfednek és ábrázolnak.

A huszadik század egyik legnagyobb hatású művésze, Marcel Duchamp (1887-1968) az önfeltalálás mestere volt, aki gondosan szabályozta az önarcképeken és az őt portréi által kivetített képet, valamint az őt ábrázolókkal való együttműködésén keresztül. Hosszú pályafutása során Duchamp átformálta az identitás összeállításának és leírásának elfogadott módozatait, kitörölhetetlenül megváltoztatva a portréfestészet terepét. Ez az úttörő jelentőségű könyv (amely a Smithsonian Institution's National Portrait Gallery nagyszabású kiállítását kíséri) bemutatja, hogy Duchamp milyen módon manipulálta a portréfestészet technikáit, hogy ikonoklasztikus hírnevét biztosítsa, és hogy a művészvilág jelentős alakjává váljon. Bár a tudósok vizsgálták már Duchamp álneveinek használatát, kevés figyelmet fordítottak arra, hogy ez a munka hogyan játszott bele a meglévő portré-konvenciókba, illetve azok ellen. Egyetlen tanulmány sem hasonlította még össze ezeket a kifejezetten saját maga által készített projekteket a mások által készített Duchamp-portrék nagyszámú anyagával. A Inventing Marcel Duchamp mintegy száz, eddig soha össze nem állított Duchamp-portrét és önarcképet mutat be.

A (tágan értelmezett) önarcképek és önábrázolások közé tartozik a híres önéletrajzi bőrönd Bo te-en-Valise és az Önarckép profilban, a szakadt sziluett, amely nagy hatással lett a művészek későbbi generációira. A más művészek által készített portrék között szerepelnek Duchamp kortársainak, Man Raynek, Alfred Stieglitznek, Francis Picabia-nak, Beatrice Woodnak és Florine Stettheimernek a művei, valamint a művészek újabb generációinak portréi, köztük Andy Warhol, Jasper Johns, Sturtevant, Yasumasa Morimura, David Hammons és Douglas Gordon. A huszadik század közepe óta, amikor a képzőművészetben az absztrakció uralkodóvá vált, a portrékat gyakran gúnyolták ki művészeti formaként; a Inventing Marcel Duchamp című kötet képei és esszéi ellene hatnak ennek, és arra hívnak fel, hogy újragondoljuk a portrék szerepét a modern és kortárs művészetben.