Olvasói vélemények
Összegzés:A Marcus Agrippáról szóló könyv jól megalapozott életrajz, amely a római történelem egy jelentős, ám gyakran figyelmen kívül hagyott alakjára világít rá. Bár a könyv alaposan feltárja Agrippa életét és hozzájárulását, kritikával is szembesül az időnkénti unalmasság, az új információk hiánya és a szerkesztési problémák miatt.
Előnyök:** Magával ragadó és alapos írás, amely jól kutatott. ** Jelentős hiányt pótol az Agrippáról szóló irodalomban, és felhívja a figyelmet az Augustus mellett betöltött döntő szerepére. ** Betekintést nyújt Agrippa katonai és közigazgatási hozzájárulásába. ** Különböző forrásokat, például korabeli irodalmat, feliratokat, érméket és szobrokat tartalmaz. ** Olvasmányos és jó áttekintést nyújt mind a laikus olvasók, mind a tudósok számára. ** Összefüggést nyújt a római történelem és a római kormányzás bonyolultságával.
Hátrányok:** A könyv néha fárasztó és sűrűn tele van apró részletekkel, ami elriasztja az alkalmi olvasókat. ** Egyes kritikák azt kifogásolták, hogy Agrippával kapcsolatos lényeges új bizonyítékok nélkül spekulál. ** Előfordulnak rosszul felépített mondatok és hanyag szerkesztés, amelyek rontják az olvasás élményét. ** A könyv egyes részei talán ki vannak töltve, hogy kompenzálják az Agrippáról rendelkezésre álló kevés információt. ** A nyomtatás túl kicsi lehet a kényelemhez, különösen a térképek esetében.
(97 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
Marcus Agrippa: Right-Hand Man of Caesar Augustus
Könyv tartalma:
Marcus Agrippa személyesítette meg a "jobbkeze" kifejezést. Augustus császár helyetteseként háborúkat vívott, provinciákat békített ki, megszépítette Rómát, és döntő szerepet játszott a következő kétszáz évre szóló Pax Romana alapjainak lerakásában - de mindig abban a tudatban szolgált, hogy saját nevében soha nem fog uralkodni. Hogy miért tette ezt, és miért nem ragadta meg soha a hatalmat kizárólag a maga számára, évszázadok óta tanácstalanítja a történészeket.
Tizenéves korában életre szóló barátságot kötött Julius Caesar nagy unokaöccsével, Caius Octaviusszal, ami megváltoztatta a világtörténelmet. Miután Caesart i. e. 44 március idusán meggyilkolták, Agrippa nagy szerepet játszott abban, hogy barátja a diktátor örököseként érvényesítse jogait. Merész admirálisként szerzett hírnevet, legyőzte Sextus Pompeius-t Mylae-nál és Naulochusnál (i. e. 36), és a korszakalkotó actiumi csatában (i. e. 31) tetőzött, amely Marcus Antonius és Kleopátra királynő riválisait megszüntette. A szárazföldi hadvezetésben való zsenialitását a kimmeriai Boszporuszon, Galliában, Hispaniában és Illyricumban lezajlott véres lázadások felszámolásával bizonyította.
Galliában Agrippa hozta létre azt a létfontosságú úthálózatot, amely segített Julius Caesar hódításait életképes tartományokká tenni. Diplomataként összebarátkozott a júdeai Nagy Heródessel, és stabilizálta Keletet. Munkák minisztereként felújította Róma csatornáit és vízvezetékeit, átalakította a városban a nyilvános fürdőzést, közparkokat hozott létre nagyszerű műalkotásokkal, és megépítette az eredeti Pantheont.
Agrippa Augustusszal együtt a Római Birodalom társuralkodója lett, és feleségül vette annak lányát, Júliát. Három fiát barátja örökbe fogadta, mint potenciális trónörököst. Agrippa váratlan halála i. e. 12-ben Augustus nélkülözte, de vérvonala tovább élt a császári családban, az idősebb Agrippinán keresztül az unokáján, Caligulán és dédunokáján, Nérón keresztül.
A MARCUS AGRIPPA című könyvet a Dicsőségre vágyó és a Germanicus című elismert életrajzok szerzője írta meg érthetően. A színes táblákkal, ábrákkal és kiváló minőségű térképekkel illusztrált Lindsay Powell átható új értékelést nyújt a barát és a haza szolgálatát önmaga elé helyező, sokoldalú ember életéről és eredményeiről.
