Margaret Beaufort: A Tudor-dinasztia anyja

Olvasói vélemények

A könyv részletesen bemutatja Margaret Beaufort életrajzát, kiemelve a Tudor-dinasztiában betöltött döntő szerepét. Az olvasók nagyra értékelik a tényszerű megközelítést és a szerző azon törekvését, hogy az értelmezéseket történelmi bizonyítékokra alapozza. Néhányan azonban kihívást jelent az írásmód, mivel a régi angol és a rossz formázás megnehezítheti a megértést. Összességében értékes forrásnak tekinthető a Tudorok történelme iránt érdeklődők számára.

⬤ Részletes és tényszerű beszámolót nyújt Margaret Beaufort életéről és a Tudorok történelmében betöltött jelentőségéről.
⬤ A szerző az értelmezéseket nem feltételezésekre, hanem Margit saját szavaira és tetteire alapozza.
⬤ Magával ragadó az angol történelem iránt érdeklődők számára.
⬤ Betekintést nyújt abba, hogy milyen küzdelmekkel és kihívásokkal kellett szembenéznie Margitnak, mint kora nagyhatalmú nőjének.

⬤ Az írásmódot nehéz követni a régi angol nyelvre való véletlenszerű átváltások és a zavaros formázás miatt.
⬤ Egyes olvasók úgy érzik, hogy a könyvből hiányzik a koherencia, és a sok szereplővel való foglalkozás lassú lehet.
⬤ Néhányan felületesnek tartják VII. Henrik uralkodásának bizonyos aspektusait.
⬤ Vannak problémák a szerkesztéssel és a leírások egyértelműségével.

(61 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Margaret Beaufort: Mother of the Tudor Dynasty

Könyv tartalma:

Tízévesen elvált, tizenhárom évesen anya és háromszoros özvegy. A „Vörös Királynő”, Lady Margaret Beaufort, a Tudorok matriarchájának rendkívüli igaz története.

A rózsák háborúja közepén született Margaret Beaufort korának legnagyobb örökösnője lett. Zűrzavaros életet élt túl, négyszer nősült és börtönbüntetést szenvedett el, mielőtt az angol koronára való igényét fiára, VII. Henrikre, a Tudorok első uralkodójára ruházta volna.

Margit királyi vérének köszönhetően a Lancaster királyi dinasztia peremére került.

Miután tízéves korában elvált első férjétől, feleségül ment a király féltestvéréhez, Edmund Tudorhoz, özvegy lett, és még a tizennegyedik születésnapja előtt megszülte egyetlen gyermekét, a későbbi VII. Henriket.

Margit mindig is szenvedélyesen ragaszkodott fia érdekeihez, aki rajta keresztül igényt tartott a trónra. Árulásba és összeesküvésbe is keveredett, amikor igyekezett előmozdítani a fiú igényeit, és szövetkezett a yorkista királynővel, Erzsébet Woodville-lel, hogy megpróbálja megbuktatni III Richárdot. Richárd bebörtönözte, birtokait pedig elkobozták, de továbbra is a fia érdekében dolgozott, és végül a döntő bosworthi csata előestéjén meggyőzte negyedik férjét, a nagyhatalmú Lord Stanley-t, hogy hagyja el a királyt Henrik javára.

Maga Lord Stanley volt az, aki a csatatéren a koronát Henrik fejére tette. VII. Henrik uralkodása alatt anyjának páratlan jelentőséget adott.

Független nőként alakította ki magát, és életét Anglia régenseként fejezte be, tizenhét éves unokája, VIII. Henrik nevében uralkodott.