A Marie Cool Fabio Balducci első referenciamonográfiája, amely alapos áttekintést nyújt egyedülálló gyakorlatukról és kritikai munkásságukról.
25 éve fejlesztik -- kettős név alatt, önként, összekapcsolás nélkül -- a szobrászat és az élő gyakorlat közötti besorolhatatlan munkásságot, amely rövid, gyakran ismétlődő akciókon alapul, amelyeket eleinte csak Marie Cool, később mások is végrehajtanak zárt terekben (műterem, kiállítótér), a szokásos munkakörnyezetből származó hétköznapi tárgyak (A4-es papírlapok, ragasztószalag, ceruzák, irodai asztalok) és természeti elemek, mint a víz vagy a napfény felhasználásával. A tulajdonlás, a bizonytalanság és a test anyagi világnak való alávetettségének témái állnak szigorú és szerény munkáik hátterében.
Gyakorlatuk az utóbbi időben installatív dimenziót öltött a kiállítótérrel kapcsolatban, így a közönség számára teret kínálva a cserére és a reflexióra a mai társadalom tétjeivel és az abból szerzett tapasztalatokkal kapcsolatban.