Olvasói vélemények
Összegzés:Troy James Weaver Marigold című regénye egy megrendítő novella, amely az egzisztenciális rettegés, a magány és a kapcsolatért folytatott küzdelem témáit járja körül egy sivár és gyakran kemény valóságban. A főhős, egy virágárus, rövid vignetták sorozatán keresztül elmélkedik az életről és az önpusztításról, és mélyen rezonál az olvasókra, akik azonosulnak ezekkel a küzdelmekkel. Az írás a hozzáférhetőségéről nevezetes, ugyanakkor mélyen művészi, olyan magával ragadó olvasási élményt teremtve, amely érzelmek széles skáláját idézi fel.
Előnyök:A könyv közérthető, mégis intelligens prózával rendelkezik, hatékonyan érzékelteti a modern élet sivárságát, és sok olvasó számára átélhető. Megrendítőnek, gyönyörűen megírtnak, sötét humorral és érzelmi mélységgel teli pillanatokkal jellemzik. Sok kritikus értékelte a szerző egyedi hangját és azt, hogy képes valódi érzelmeket kiváltani. A rövid vignetták formátuma a súlyos témák ellenére is könnyen olvashatóvá teszi a könyvet.
Hátrányok:A könyv tagadhatatlanul sötét, és nem biztos, hogy alkalmas a felemelő vagy vidám tartalmakat kereső olvasók számára. Egyesek számára a kétségbeesés és az önbizalomhiány témái nyomasztóak lehetnek. A töredezett elbeszélői stílus nem biztos, hogy mindenkinek tetszeni fog, és az emberi gyarlóságok ábrázolása bizonyos közönség számára túl komornak vagy súlyosnak tűnhet.
(21 olvasói vélemény alapján)
Könyv tartalma:
Egy harmincas virágárus keresi az okokat, hogy miért éljen tovább.
"A körömvirág a magány száz haikuja, Baudelaire álomnaplójából kitépett oldalak, a búcsúlevél mint magas művészet. Felejtsd el a New York Times bestsellerlistáján szereplő tízezres írókat; itt egy hiteles hang kiált ki az amerikai sötétségből." --Kevin Maloney, a Loretta kultusza szerzője.
"Gyönyörű, mocskos és rövid, ez a hatásos roman a clef több mint megérdemli a címét. Komor, de végül mégis reményteli a maga csavaros módján. Weaver az egyik kedvenc íróm, aki manapság dolgozik, és a Marigoldban teljes mértékben érvényesül a füle és a ritmusa." --J David Osborne, a Fekete rágó szerzője
"A Marigold a 21. századi amerikai magány nem szaros portréja. Egy kis eposz az elidegenedés és az önbizalomhiány rejtelmeiről. Weaver a középnyugati abszurditás költő-lírája egy mérföldnyi szívvel Nagy empátiával és lesújtó szomorúsággal rendelkező író... üdítően őszinte kinyilatkoztatás ezekben az idióta időkben, amelyekben élünk." --Michael Bible, a Sophia szerzője.
"Ha az irodalom végső célja az emberek összekapcsolása, akkor a Marigold megfelel a legmagasabb elvárásoknak.".
--Benoit LeliEvre, Dead End Follies
