Értékelés:
A könyvről szóló kritikák kiemelik, hogy a könyv érdekesen mutatja be az MCRD San Diego történetét, és sok olvasó értékeli a kiváló fényképeket és a tengerészgyalogsághoz fűződő személyes kapcsolatokat. A könyv különösen a veteránok, családtagjaik és a tengerészgyalogság történelme iránt érdeklődők körében talál visszhangra.
Előnyök:Érdekes tartalom, nagyszerű történelmi betekintés, kiváló fényképek, személyes kapcsolatok az MCRD-hez kötődő olvasók számára, több olvasó ajánlotta.
Hátrányok:Néhány recenzens megjegyezte, hogy bizonyos, a könyv által felidézett emlékek nem túl kedvesek.
(10 olvasói vélemény alapján)
A San Diego belvárosától északnyugatra fekvő tengerészgyalogsági újonctábor (MCRD) gazdag az amerikai tengerészgyalogság történelmében és hagyományaiban.
A bázis részben Joseph H. Pendleton ezredes kitartásának és William Kettner képviselő erőfeszítéseinek köszönhetően született meg.
Az MCRD San Diegót 1921-ben helyezték üzembe, és 1948-ban hivatalosan a tengerészgyalogság újonctelepévé nevezték ki. Ez a tengerészgyalogság legrégebbi működő bázisa a nyugati parton, és évente több mint 20 000 új tengerészgyalogost bocsát ki. Az MCRD San Diego egyike az Egyesült Államokban található mindössze két tengerészgyalogos-újonc kiképzőbázisnak, és a Mississippi folyótól nyugatra az összes férfi újonc alapkiképzéséért felelős.
Minden tengerészgyalogos azzal kezdi pályafutását, hogy részt vesz egy 13 hetes kiképzési időszakban, amely elszigeteli őt a civil világtól. Az MCRD San Diegóban zajló alapkiképzés a fizikai erőnlétre és a tengerészgyalogsági életmódhoz való alkalmazkodásra helyezi a hangsúlyt.