Marokkó háborúja a terrorizmus ellen: A mai biztonsági együttműködés esete

Olvasói vélemények

Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 2 olvasói szavazat alapján történt.

Eredeti címe:

Morocco's War on Terrorism: The Case for Security Cooperation Today

Könyv tartalma:

... az Előszóból: Az elmúlt két évtizedben a terrorizmus messze földön elterjedt a világon.

A New Yorkot, Londont, Madridot, Casablancát, Párizst, Isztambult és más fővárosokat ért terrortámadások nemcsak több ezer áldozatot követeltek és jelentős infrastrukturális károkat okoztak, hanem érezhetően a terror új generációjának kezdetét is jelentették, amelyben a terrorizmus elleni küzdelem a nemzetközi intézmények és a nemzeti kormányok egyik legfontosabb prioritásává vált. Így még az ISIL (Iszlám Állam Irakban és Levanteban) felemelkedése előtt a terrortámadások száma 2013-ban világszerte több mint 8500-ra emelkedett, és 2013-ban 17 891 ember vesztette életét e terrortámadások következtében. Több mint egyharmaduk, 6 378 Irakban történt.

A második legtöbb halálos áldozatot Afganisztán szenvedte el, majd Pakisztán következik.

Kalifátusának 2014. júniusi bejelentése óta az ISIL 22 országban több mint 71 terrortámadást hajtott végre, amelyek során legalább 1200 ember meghalt, és több mint 1900-an megsebesültek.

Ez nem tartalmazza a szervezet által a szíriai és iraki harcmezőkön elkövetett véres cselekményeket. Európai szinten a 2015. november 13-i párizsi események óta két kérdés vált kulcsfontosságúvá: a nemzetközi együttműködés fontossága a biztonság és a terrorizmus elleni küzdelem területén, valamint a Szíriában és Irakban tartózkodó külföldi harcosok ügye.

Az első pontot illetően meg kell állapítani, hogy bár az Európai Bizottság 2010 óta dolgozik egy belső biztonsági stratégián, továbbra is uralkodó meggyőződés, hogy a terrorizmus elleni küzdelem elsősorban nemzeti és szuverén ügy. Az első uniós biztonsági ütemtervben az Európai Unió által a tagállamoknak nyújtott segítség a jogi környezet és az együttműködési keret megteremtésére, valamint a közös képességek és rendszerek - mint például a Schengeni Információs Rendszer (SIS) vagy a polgári védelmi mechanizmus, a radikalizálódási tudatossági hálózat, az ATLAS (a gyorsreagálású erők hálózata) és az Airpol (a repülőtéri rendőrség hálózata) - fejlesztésére korlátozódott. Amikor bekövetkezett, a 2015.

november 13-i párizsi merénylet kritikával illette mindezeket az erőfeszítéseket, és megmutatta, hogy a schengeni térségen belüli koordináció és biztonsági együttműködés a valóságban hatástalan. Ezért az Európai Bizottság azonnal hangsúlyozta annak fontosságát, hogy 2015 vége előtt ambiciózus intézkedéscsomagot terjesszen elő, amelynek célja az uniós határok biztosítása, a migráció hatékonyabb kezelése és az Európai Unió belső biztonságának javítása, az egyének szabad mozgásának elveinek megőrzése mellett.