Martyred Village: Megemlékezés az 1944-es oradour-sur-glane-i mészárlásról

Olvasói vélemények

Sarah Farmer „Martyred Village” című könyve a II. világháború alatti Oradour-sur-Glane-i mészárlás történetét és utóéletét vizsgálja, feltárva annak jelentőségét a nemzeti emlékezet szimbólumaként és a pusztulás helyszínének megőrzésével kapcsolatos kihívásokat. Bár röviden kitér a mészárlásra, a fő hangsúlyt a faluval kapcsolatos emlékhelyreállítási és történelmi megőrzési erőfeszítésekre helyezi. Az olvasók általában jól megalapozottnak és informatívnak találják a könyvet, bár egyesek csalódottságuknak adnak hangot az 1944. június 10-i tényleges események korlátozott feldolgozása miatt.

⬤ Jól kutatott, több mint hatvanhét oldalnyi jegyzetekkel és fényképekkel
⬤ mély betekintést nyújt a mészárlás utóhatásaiba és a történelmi megőrzés kihívásaiba
⬤ lebilincselő elbeszélést és a szerző személyes betekintését kínálja
⬤ fokozza a háború emlékezetének és összetettségének megértését
⬤ kötelező olvasmánynak számít a második világháború történelme iránt érdeklődők számára.

⬤ A tényleges mészárlás eseményeinek minimális feldolgozása
⬤ egyes olvasók úgy érzik, hogy túl sok az olyan töltelékanyag, amely inkább a műemlékvédelmi erőfeszítésekkel, mint magával a történelmi erőszakkal kapcsolatos
⬤ egyesek szerint a tudományos elemzésen túl nem tartalmaz érdekfeszítő tartalmat.

(11 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Martyred Village: Commemorating the 1944 Massacre at Oradour-sur-Glane

Könyv tartalma:

A második világháború német bűntettei közül a 642 férfi, nő és gyermek 1944. június 10-én Oradour-sur-Glane-ben történt lemészárlása az egyik leghírhedtebb. Azon a szombat délutánon, négy nappal a szövetségesek normandiai partraszállása után, SS-csapatok vették körül a várost a Limousin dombvidékén. A katonák a közeli pajtákhoz vonultak, felsorakoztatták a férfiakat, és lelőtték őket. Ezután a nőket és a gyerekeket bezárták a templomba, lelőtték őket, majd felgyújtották az épületet és a város többi részét. A napközben távol lévő lakosok a borzalom, a vérengzés és a pusztítás elsötétült színhelyére tértek vissza.

1946-ban a francia állam kisajátította és konzerválta Oradour teljes romjait. Az omladozó házak, gazdaságok és üzletek negyven hektárnyi területe Franciaország falusi mártírja lett, amelyet a német megszállás alatt szenvedő franciák emlékműveként állítottak fel. Ma a falu turisztikai célpont, térképekkel és útikönyvekkel kiegészítve.

Sarah Farmer az oradour-i pusztításról és annak a háború óta eltelt fél évszázadban történt megemlékezéséről szóló első átfogó tanulmányában azt vizsgálja, hogy a mészárlás milyen fontos szerepet játszik a német uralom alatti nemzeti tapasztalat francia értelmezésében. A túlélőkkel és a falu tisztviselőivel készített interjúk, valamint kiterjedt levéltári kutatások révén egy megrázó esemény és annak emlékezetes utóéletének lenyűgöző történetét állítja össze.

A helyszínről készült kísérteties fotókkal kiegészítve Farmer a francia nemzeti emlékezet ékesszóló boncolgatásában foglalkozik azzal, hogy az emberek az emlékezésen keresztül milyen személyes és magánéleti módon próbálnak megbirkózni a hatalmas veszteséggel. A Martyred Village hatással lesz az emlékezet történetének és szociológiájának tanulmányozására, a háború és a holokauszt emlékezetéről szóló tanúságtételekre, valamint a múlt bemutatásával kapcsolatos posztmodern aggályokra.