Értékelés:
A könyv Mary Jemison életútját mutatja be, részletesen beszámol arról, hogy a francia és indián háború idején amerikai őslakosok fogságába esett, majd a szeneca törzs tagjai között élt. Bár a memoár értékes betekintést nyújt a lány élményeibe és az 1700-as évek határ menti életének történelmi összefüggéseibe, olvashatóságát a szerző elavult nyelvezete és elbeszélői stílusa, valamint a kis betűméret akadályozza. A történet felveti a hitelesség és az elfogultság kérdését, és tükrözi a szerző korabeli nézőpontját.
Előnyök:Jól sikerült memoár, amely lenyűgöző betekintést nyújt az indiánok életébe, lebilincselő történelmi elbeszélés, Mary Jemison élettapasztalatairól szóló informatív beszámoló és értékes történelmi kontextus.
Hátrányok:Nehéz nyelvezet és elbeszélői stílus, amely nehéz lehet a modern olvasók számára, kis betűméret, a szerző lehetséges szépítése, és néhány történelmi elfogultság, amely befolyásolhatja az események ábrázolását.
(118 olvasói vélemény alapján)
A Narrative of the Life of Mrs. Mary Jemison
A gyarmati Amerika egyik legkorábbi irodalmi formájaként az indián fogságról szóló elbeszélés nemcsak a.
Amerikai levelezés történetében, hanem a határvidék gyarmatosításával, a határ két oldalán élő népekkel és az egymásról alkotott, gyakran korlátozott ismereteikkel kapcsolatos nélkülözhetetlen forrásként is. A Narrative of the Life of Mrs. Mary Jemison ennek az irodalmi műfajnak az egyik legjobbja.
1758-ban a tizenöt éves Mary Jemisont és családját a pennsylvaniai Gettysburg közelében egy shawnee és francia portyázó csapat fogságba ejtette. Röviddel ezután családját megölték; a lányt egy szeneca családhoz adták át, akik örökbe fogadták, és négy évvel később a nyugati New York-i szülőföldjükre vitték - ahol saját akaratából élete hátralévő részét irokéz feleségként, anyaként és földbirtokosként töltötte. Idővel tárgyalóként tiszteletet szerzett, és New Yorkban és a szomszédos államokban a Genesee fehér asszonyaként vált ismertté.
James E. Seaver egyes szám első személyben, az ő hangján elbeszélőként írja meg életét, és nemcsak róla szól.
Saját kalandjairól és szerencsétlenségeiről, de az indiánok életéről, szokásairól és hozzáállásáról is, akikkel azonosult. Amikor Seaver (akiről nagyon keveset tudunk) 1823-ban interjút készített Jemisonnal, az asszony nyolcvanéves volt. Nem tudott angolul írni és olvasni, de folyékonyan beszélt. Az 1824-ben megjelent könyv, amelyet több mint harmincszor nyomtattak újra az Egyesült Államokban és külföldön egyaránt, tovább él; az olvasók ugyanis továbbra is csodálkoznak e figyelemre méltó nő életének erején és összetettségén.