Második világháborús aknavetős: Apám szolgálata a 99. vegyi aknavetős zászlóaljnál - Európai hadszíntér

Olvasói vélemények

Tony Gentry „WWII Mortarman” című könyve személyes, szomorú beszámolót nyújt a II. világháborúról az édesapja, egy gyalogos katona szemszögéből. Gentry széleskörű kutatás és újságírói megközelítés révén igyekszik megérteni apja háborús tapasztalatait, így a könyv olyan lebilincselő olvasmány, amely a történelmi eseményeket és a személyes elbeszéléseket egyaránt kiemeli.

Alapos kutatás, a háborús élmények személyes és bensőséges ábrázolása, magával ragadó írói stílus, megvilágítja a fiatal katonák hősiességét és nehézségeit, a szerző komoly írói háttérrel rendelkezik.

A kritikákban nincs kifejezetten megemlítve.

(2 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

WWII Mortarman: My Father's Service with the 99th Chemical Mortar Battalion - European Theater

Könyv tartalma:

1944 augusztusában, a II. világháború tombolásának idején a hadsereg jól képzett tüzérekből álló zászlóalját hirtelen átállították egy másik fegyverre, a tömzsi, de halálos M2 81 mm-es aknavetőre, és mindössze 60 napos kiképzést kaptak arra, hogyan kell ezt a fegyvert a harctéren használni. Decemberben már a francia Vogézek hegységben ásták be magukat a lövészárkokba, ahol brutális tél és elszánt ellenség várt rájuk. Apám a 99. vegyi aknavető zászlóalj egyik legénységében szolgált, amely a háború végére 150 napon át harcolt egyhuzamban, végül átkelt Németországba, és felszabadította a bajorországi koncentrációs táborokat. Ez a könyv mindaz, amit - személyes anekdotákból, történetekből, hírlevelekből, fényképekből és egy alapvető zászlóalj-idővonalból - megtudtam a háborús szolgálatáról.

Lyn Gentry, a vidéki Virginiából származó, frissen házasodott 19 éves fiatalember tüzérségi lövészként öt déli táborban edződik, Észak-Afrikában a tengerpartot őrzi, Olaszországban aknavetőkre vált át, és az A század bajtársaival együtt harcol Franciaországban és Németországban, egészen a háború végéig. Apám és bajtársai már nem élnek tovább, de ez a könyv, remélem, valamilyen kis mértékben segít abban, hogy örökségük tovább éljen.

A bevezetőből:

Egy régi horogkeresztes zászlóra firkált nevek és szülővárosi címek, melyeket egy német épületről szakítottak le, és amelyeket olyan kavargó, elegáns szépírással írtak alá, amelyet ma már nem tanítanak az iskolákban, segítenek elképzelni apám zászlóaljának fiataljait. Hozzá hasonlóan mindannyian húszéves kemény diósok voltak, akiket a nagy gazdasági világválság áldozatául esett Dust Bowl farmokról, tengerparti dokkokból, kisvárosi takarmányboltokból és hegyvidéki szénbányákból vontak be a hadseregbe. Fiúk, akiknek fogalmuk sem volt semmilyen földrajzról az öszvérrel vontatott szekerek menetelésén vagy egy kisteherautó benzintankjának hatótávolságán túl. A háború nehézségei más léptékűnek bizonyultak, de bizonyos szempontból hasonlónak ahhoz, amit otthon ismertek. Kivéve persze a gyilkolást. Az új volt.