Max Stirner egoizmusa és nihilizmusa

Olvasói vélemények

Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 10 olvasói szavazat alapján történt.

Eredeti címe:

Max Stirner's Egoism and Nihilism

Könyv tartalma:

Az 1970-es évek elején „újjáéledt” Max Stirner, született Johann Caspar Schmidt (1806-1856) filozófiája, akinek Der Einzige und Sein Eigentum című könyvét 1844-es megjelenése óta „forradalmi anarchista kézikönyvnek”, „bankárbibliának”, „a kispolgári öntudat strukturális modelljének” és más nevekkel illették. Az újjáéledés hozta létre az addigi legátfogóbb angol nyelvű Stirner-tanulmányt, R.

W. K. Paterson 1971-es The Nihilistic Egoist című művét: Max Stirner.

Miközben Paterson arra vállalkozott, hogy a Der Einzige-t mint érdemi filozófiai diskurzust tekinti át, paradox módon és teológiai szempontból arra a következtetésre jut, hogy Stirner metafizikát művel, méghozzá a szolipszista frivolitásig. Ez a tanulmány Paterson lenyűgöző, de végül sikertelen, ha nem is bohózatba illő, Stirner elleni perét vizsgálja.

Arra a következtetésre jutok, hogy Stirnert nem metafizikusként, hanem társadalomkritikusként és nevelőként kell újragondolnunk, „gyökeres”, földhözragadt vagy ősi gondolkodóként, aki ma aktuálisabb, mint valaha. És hogy eszméi és elvei készen állnak arra, hogy elterjedjenek és munkába álljanak most a kritikában, az aktuális eseményekben és a művészetben.

Ebben az átdolgozásban célom Stirner triviálisabbá tétele, a paradigma további finomítása és új anyag bevezetése, azzal a céllal, hogy Szent Maxot ott éltessem, ahol a helye van - olyan eretnekek társaságában, mint Chamfort, Nietzsche, Mark Twain, Ambrose Bierce, George Orwell, Joseph Heller és George Carlin, hogy csak néhányat említsek.