Maxim Gorkij Anya

Eredeti címe:

Maxim Gorky Mother

Könyv tartalma:

MAXIM GORKEY - ANYA ELŐSZÓ Minden nyelvben vannak olyan könyvek, amelyek mérföldkövek, sőt fordulópontok az adott nyelv irodalmának történetében. Az oroszok számára ilyen könyv Maxim Gorkij Anyja, mert bár tíz évvel a szovjet hatalom oroszországi megalakulása előtt íródott, mégis a szovjet irodalom alapjainak első kövének tekintjük. Az Anya először 1907-ben jelent meg Oroszországban, Amikor Gorkij megírta, már érett mesterember volt, aki teljesen tisztában volt történelmi küldetésével. Ekkor már majdnem negyvenéves volt. Tizenöt éven át az irodalomnak és a közéleti tevékenységnek szentelte magát. Már írt regényeket, elbeszéléseket és színdarabokat, amelyek nemzetközi elismerést hoztak neki. Politikai tevékenysége és a bolsevik párttal való szoros kapcsolata miatt a cári kormány üldözte. Többször letartóztatták, de ez nem tántorította el. Az 1905-ös orosz forradalom idején, azaz két évvel az Anyám kijött Oroszországban találkozott először Vlagyimir Leninnel, aki később nagy barátja lett. A múlt század kilencvenes éveinek oroszországi csavargása, társadalmi tudatossága és forradalmi előrelátása lehetővé tette számára, hogy úgy lássa és megértse Oroszországot, ahogyan azt akkoriban kevés kortársa tehette.

Lenyűgözte szülőföldjének hatalmas kiterjedése, a táj szépsége és változatossága, ugyanakkor megdöbbentette honfitársainak tudatlansága, szegénysége és szűkölködése. A társadalmi tudatosság Gorkij összes művében nem volt kivételes az orosz irodalomban. Megtalálható a dekabristák közé tartozó költők műveiben, akiket Gorkij az orosz forradalmárok első nemzedékének nevezett. Ezek a költők, akik az 1825. december 1-jén lezajlott, a monarchia és a jobbágyság elleni felkelés résztvevői voltak, szívük mélyén republikánusok voltak, és alkotó tevékenységükre úgy tekintettek, mint a nép szolgálatának és a jobb jövőbe vetett reményeik támogatásának eszközére. A dekabristák nagy hatással voltak az olyan orosz írók gondolkodására, mint Puskin, Lermontov, Herzcn, sőt Lev Tolsztojra is, aki regényt akart írni róluk, és a Háború és békében érintette a forradalmi témát. Gorkij gondolkodásmódjához még közelebb álltak a század közepének nno-csinszki forradalmárai, élükön Csernyicvszkijjel és Dobrolyubovval, akiket olyan kiváló írók támogattak, mint Nyekraszov és Sal tykov-Scsedrin. Ennek az irodalmi nemzedéknek az emberei szélesebb körű társadalmi nézeteket vallottak, és bátrabban nyilatkoztak róluk. A 10. század második felének orosz regényei meghozták a hírnevet az orosz irodalomnak. Változatosak voltak ezek a regények, de mindannyian az orosz társadalmi élet zsákutcájából kerestek kiutat.

Ez egyaránt vonatkozik Tolsztojra és Dosztojevszkijre, a századvég legnagyobb szociálpszichológiai regényíróira, de vonatkozik Puskinra, Gogolra, Lermontovra, Turgencvre és Goncsarovra is egy korábbi időszakban, Maxim Gorkij pedig az orosz klasszikus irodalom társadalmi hagyományait ápolta.