Maya sok szerencséje

Olvasói vélemények

A Maya sok szerencséje egy szívhez szóló középiskolás regény, amely a 12 éves Maya Jenkinst követi, ahogyan eligazodik a szülei különélése okozta kihívások, a foci és a zene iránti szenvedélye, valamint a gyermekkori barátságok bonyolultsága között. Az átélhető élmények és a hiteles történetmesélés révén az olvasók Maya önfelfedező és érzelmi fejlődésének útját követhetik.

A könyvben átélhető és jól megformált karakterek jelennek meg, különösen Maya, akinek küzdelmei a fiatal olvasókkal is átérződnek. A könyv hitelesen tárja fel a családi dinamikát, az identitást és az elválás hatását. Az írás magával ragadó, tökéletes tempójú, és a szerencsesüti-jóslatok ügyes beépítése fokozza a témákat. A történet egyszerre szívmelengető és valósághű, tele az öröm, a humor és az érzelmi mélység pillanataival.

Néhány olvasó nehéznek találhatja a szülői elválás és az identitással kapcsolatos küzdelmek témáit, és bár a rokonszenves témák középpontba állítása nagyra értékelhető, egyes fiatal olvasók számára intenzív lehet. Emellett a központi szereplő belső konfliktusaira való támaszkodás nem biztos, hogy azokkal talál majd visszhangra, akik könnyedebb, akcióorientáltabb cselekményt keresnek.

(18 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

The Many Fortunes of Maya

Könyv tartalma:

Ebben a lírai regényben, amely Meg Medina rajongóinak is tetszeni fog, Maya a szerencsekerékhez fordul, hogy útmutatást kapjon a legnehezebb kérdésekben - például, hogy miért érzi magát a legjobb barátnője hirtelen távolinak, vagy hogy mikor költözik haza az apukája. De vajon Maya megtalálja-e a bátorságot ahhoz, hogy megírja a saját jóslatát?

Maya J. Jenkins tele van kérdésekkel:

Vajon ő kapja-e az MVP-díjat az idei focis banketten?

Ki nyeri a nagy grillezést apu és J bácsi között?

Mikor fog átmenni az úszóvizsgán, és mikor kapja meg a zöld karkötőt?

Válaszokért és egy adag szerencséért a 12 éves Maya a szerencsekerékhez fordul, egy karton körhöz, amelyet a szerencsesütikből összegyűjtött apró bölcsességekkel borított.

De vajon a szerencsekerék választ adhat-e a mélyen gyökerező kérdéseire? Azokra, amelyeket túlságosan fél hangosan feltenni? Például, hogy hová tűnt a mama mosolya, az igazi mosoly, amely mindent megvilágított körülötte? Mikor fog apu hazaköltözni? És legfőképpen: van-e elég bátorsága ahhoz, hogy valóban hallgasson a szívében lévő hangra?