Értékelés:
Ottessa Moshfegh „McGlue” című regénye egy kísérteties és sötét komédiába hajló novella, amely egy alkoholista tengerész elméjébe hatol, aki az emlékekkel, a bűntudattal és a megváltással küzd. Az 1851-ben Salemben játszódó elbeszélés egy megbízhatatlan elbeszélő segítségével az önpusztítás és az emberi természet témáit járja körül. Míg egyes olvasók kísérletezőnek és mélységekben gazdagnak találják a prózát, mások a világosságával és koherenciájával küzdenek.
Előnyök:⬤ Kísértő és sötét komédiába hajló elbeszélés.
⬤ Egy megbízhatatlan és összetett karakter bonyolult ábrázolása.
⬤ Az olyan témák mélyreható feltárása, mint az emlékezet, az identitás és a megváltás.
⬤ Tömör és jól kidolgozott jellemábrázolás rövid terjedelemben.
⬤ Moshfegh egyedi hangja és írói stílusa.
⬤ Mély értelmet kínál, és átgondolt elkötelezettséget igényel, ami hasznos vitákhoz vezet.
⬤ Néha zavaros és nehezen követhető.
⬤ Néhány olvasó szerint Moshfegh korábbi műveihez képest nem elég világos.
⬤ Az összefüggéstelen elbeszélésszerkezet elidegenítheti az olvasókat.
⬤ Vegyes vélemények a próza minőségéről és hosszáról, egyesek szerint hosszabbnak tűnik, mint amilyen valójában.
⬤ Fizikai minőségi problémákról számoltak be a paperback kiadásokkal kapcsolatban.
(46 olvasói vélemény alapján)
A kortárs regényirodalom egyik legizgalmasabb fiatal hangjának debütáló novellája, most új kiadásban.
Salem, Massachusetts, 1851: McGlue a raktérben van, még mindig túl részeg ahhoz, hogy biztos legyen a nevében, a helyzetében vagy a tájékozódásban - lehet, hogy megölt egy embert. Az a férfi talán a legjobb barátja volt. A józanságot elviselhetetlen emlékek kísérik. Az irodalmi hagyományok nyílt tengerén vitorlázó Ottessa Moshfegh egy csúnya, szívtelen feketerigót ad nekünk egy késhegyre menő utazásra az emlékezés ködében.
Azt mondták, hogy valami rosszat tettem? .. És itt hagytak éhen halni. Meglátják ezt az élhetetlenséget, és annyira átkozottak lesznek, hogy a lábamhoz borulnak, és elhalasztják a friss vajjal megkent forró keresztes zsemlét, és könyörögnek, hogy bocsássak meg nekik. Mindegyikük... : az egész világ egyenként. Mint egy jó pap, megveregetem a fejüket és bólintok. Belemártom a koponyámat egy hordó ginbe.
© Book1 Group - minden jog fenntartva.
Az oldal tartalma sem részben, sem egészben nem másolható és nem használható fel a tulajdonos írásos engedélye nélkül.
Utolsó módosítás időpontja: 2024.11.13 21:05 (GMT)