Meatheads Say the Realest Things: A Satirical (Short) Novel of the Last Bro

Olvasói vélemények

A Colin Fleming által írt „Húsfejek” kritikái polarizált véleményt mutatnak a könyvről, bemutatva annak komikus zsenialitását és hiányosságait egyaránt. Sok olvasó dicséri humorát, szellemességét és átélhetőségét, különösen Chad karakterének és a kortárs életnek az ábrázolásában. Mások azonban erősen kritizálják, hogy nyers és mélység nélküli, és csalódottságuknak adnak hangot az ifjúkori humor és a következetlenség miatt.

⬤ Nagyon vicces és átélhető: Több kritikus szerint a humor átélhető és kacagtatóan vicces.
⬤ Magával ragadó írói stílus: Fleming írásmódját mesteri és élesnek jellemzik.
⬤ A karakterek mélysége: Az olvasók kötődtek Chadhez, és saját magukat látták meg a karakterének útjában.
⬤ Változatos témák: Fleminget dicsérik azért, mert hatékonyan tud különböző műfajokban és témákban írni.
⬤ Érzelmi hatás: A könyvet dicsérik azért, mert egyszerre vicces és megható, és számos érzelmet vált ki.

⬤ Durva és fiatalkori humor: Néhány olvasó a könyv humorát gusztustalannak és a középiskolai szintű viccekhez hasonlónak találta.
⬤ Összefüggéstelenség: Néhány kritika megemlítette a koherens narratíva hiányát, és úgy jellemezték, hogy a könyv sehová sem vezet.
⬤ Lekezelő hangnem: Néhányan úgy érezték, hogy a szerző lenézi a főszereplőt, ahelyett, hogy szeretettel bánna vele.
⬤ Vegyes elvárások: Nem minden kritikus szerint a könyv beváltotta a komikus ígéreteket, néhányan elégedetlenségüket fejezték ki a humorral kapcsolatban.

(16 olvasói vélemény alapján)

Könyv tartalma:

Ismerkedj meg Chaddel, a teljes értékű bostoni húsfejűvel - és a konditeremben edzőtáborozó, társadalmi alkalmatlansággal küzdő senkiházival -, akinek a valóságot leginkább a New England Patriotshoz való rendíthetetlen hűsége határozza meg.

Chad világában a beantowni élet szerves részeivel - a Bostoni Szimfonikusoktól a Bunker Hill-i emlékművön át a helyi North End-i borboltig - való rutinszerű találkozások csodával és káosszal telnek. Húsz sötéten vidám fejezetben követi Chadet és az ő fejvakaró férfiasságát, ahogy az elkeseredett terapeuták, zavarodott exbarátnők és szexuálisan transzgresszív kacsák zavarba ejtő, #MeToo utáni táján navigál, és Colin Fleming egy pusztító és felemelő meditációt alkotott az emberi igényről - és az örök reményről -, hogy megértsék.