Még egy lélegzetvétel: Egy vadvízi kajakos emlékiratai

Olvasói vélemények

A könyv a vadvízi kajakozás köré épülő történetek lebilincselő gyűjteményét kínálja, személyes reflexiókat és izgalmas kalandokat ötvözve. Bár a könyv a kajakosoknak és a nem kajakosoknak egyaránt tetszik, szenved a rossz szerkesztéstől és a szerzőnek a többi hajóshoz való hozzáállását érintő néhány kritikától.

⬤ Magával ragadó történetmesélés, amely érzelmeket és empátiát vált ki.
⬤ Izgalmas és szórakoztató történetek a kajakos kalandokról.
⬤ Egyedi nézőpontot nyújt a vadvízi kajakozás kihívásairól és örömeiről.
⬤ Tiszteletet ébreszt a sportág és a közösség iránt.
⬤ Élvezetes mind a kajakosok, mind a nem kajakosok számára.

⬤ A rossz szerkesztés és a nyelvtani hibák rontják az olvasás élményét.
⬤ Néhány olvasó kritizálja a szerző negatív megjegyzéseit más hajósokról.
⬤ Néhány kritika megemlíti a szerző arroganciáját vagy „Isten-komplexusát”.

(12 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

One More Breath: The Memoir of a Whitewater Kayaker

Könyv tartalma:

Néha úgy tűnik, mintha az életemet a folyó fölé lógó öreg lucfenyő vignettája keretezte volna, mögöttem a távolban pedig egy hófödte hegy. Gondolatban még mindig minden erőmet és minden ügyességemet bevetem; a tüdőm nyom, miközben a vállam húz. Egy szörnyeteg vagyok, aki azért küzd, hogy a föld hullámzó, zökkenőmentes és sima legyen. Egy törésvonal, egy patak, amely a legjobbat kínálja nekem, amit adni tudok. A választás az enyém, a tüdőm megtelt friss, hűvös, lucfenyővel átitatott levegővel, ahogy a kezem megragadta az evezőt.

A folyóba, amely sosem hagy el, a nyers erő, a harag nélküli düh vonz. Jótékony, mégis fojtogató, van itt egy művészet, egy inga, amit egy lélegzetvételnyi pillanatra kell időzíteni.

A kockázat egyszerűen a lélegzetvétel, a lélegzetvételek között élek igazán. A döntések, amelyeket az evezőcsapások között hozok, arra törekedve, hogy megfeleljenek a fejemben lévő víziónak. Mindig valaminek a határán vagyunk, mindig félünk levegőt venni, de megtesszük, és muszáj. Amikor a fény lágyul, és a csendes füst a gravitációval dacoló ékekké válik, valahogy rájövök, hogy a része vagyok, sőt, ez is a része vagyok.

Ez az élet a folyón... Csak még egy lélegzetvételre van szükségem.