Még mindig segítségért kiált: A mentális egészségügyi szolgáltatásaink kudarca

Eredeti címe:

Still Crying for Help: The Failure of Our Mental Health Services

Könyv tartalma:

Egy 32 éves, mentális betegséggel diagnosztizált férfi véget vet életének.

Kérdések merülnek fel. Meg lehetett volna menteni? Milyen egészségügyi szolgáltatásokat kapott? Elégségesek voltak-e? Hasznosak voltak? Együttérzőek? Mi vezetett a tragédiához? Hogyan kerülhető el a jövőben? Megfelel-e a mentális egészségügyi rendszerünk a modern kihívásoknak? Miért tabu a pszichózisról, a skizofréniáról és az öngyilkosságról beszélni? Segítettek-e az elmúlt 70 évben kifejlesztett antipszichotikumok? Vagy csak egy újabb kényszerzubbony, hogy a mentális betegeket távol tartsák? Ferid Ferkovic, a szerző fia néhány nappal azután lett öngyilkos, hogy nem vették fel egy montreali kórház pszichiátriai osztályára.

Az első tünetektől kezdve egészen tragikus végéig Ferid és családja homályos és változó diagnózisokkal, pusztító mellékhatású antipszichotikumokkal, érzéketlen és nem együttérző egészségügyi szakemberekkel, valamint a külső erőforrásokról szóló információk megdöbbentő hiányával küzdött. Hamar megtanulták, hogy véleményüket és ötleteiket egyszerűen nem szívesen fogadják. Sadia Messaili számára a 12 éves korában családjával Kanadába bevándorolt fia öngyilkossága a kiindulópontja ennek a megindító és kihívásokkal teli kutatásnak, amely a mentális egészségügyi rendszerünkkel kapcsolatos igazságot, az igazságszolgáltatást és mindenekelőtt a mentális betegségben szenvedő emberek és családjaik reményének újjáélesztését célzó jobb módszereket keresi.

"Ferid halála nem jelentette a véget" - mondja Sadia Messaili. "Ő rajtam keresztül harcolt, és a harcnak még nincs vége".