Értékelés:

A kritikák kiemelik a „Still a Hollow Hope” című könyvet, mint a Legfelsőbb Bíróság társadalmi változásokra gyakorolt hatásának jelentős és hozzáférhető elemzését, különösen a fegyvertartás ellenőrzése tekintetében. A szerző, Cooling semleges és jól megalapozott, esettanulmányokkal alátámasztott álláspontot képvisel, így a szöveg a széles közönség számára is megközelíthetővé válik, függetlenül attól, hogy milyen álláspontot képvisel a fegyverekről szóló vitában.
Előnyök:A könyv jól kutatott és megírt, az összetett tudományos elemzést az általános olvasó számára is hozzáférhetővé teszi. Kiegyensúlyozott nézőpontot kínál, elkerülve az érzékeny témák elfogultságát, ami lehetővé teszi az olvasók számára, hogy anélkül foglalkozzanak az anyaggal, hogy támadásnak éreznék. Az esettanulmányok tartalmas betekintést nyújtanak a kultúra és a bírósági döntések közötti kapcsolatba.
Hátrányok:Egyes olvasók számára kihívást jelenthet a könyv tudományos jellege, ha nem ismerik a társadalomtudományi elméleteket. Míg a semlegesség pozitívum, egyesek a téma szenvedélyesebb feltárására vágyhatnak.
(5 olvasói vélemény alapján)
Still a Hollow Hope: State Power and the Second Amendment
Az amerikai legfelsőbb bíróság egyre nagyobb jelentőséggel bír az amerikai politikai életben, amikor a politikai spektrum minden képviselője a bíróságtól vár enyhülést az általuk ellenzett politikákkal szemben, és mint egy másik helyszínt saját politikai programjaik előmozdítására. Azonban egyre több a bizonyíték arra, hogy a bíróságok inkább csak mellékszereplői a kultúrharcnak, és ebbe a könyvbe nagymértékben beletartozik ez a könyv is.
Bár a bírósági döntéseknek, különösen a Legfelsőbb Bíróság döntései valóban fontosak, a Bíróságtól származó döntések olyan társadalmi, kulturális és politikai változásokat tükröznek, amelyek már jóval a döntésük meghozatala előtt bekövetkeztek. Ez a könyv elsősorban Gerald Rosenberg The Hollow Hope: Can Courts Bring About Social Change (Az üreges remény: Hozhatnak-e a bíróságok társadalmi változást) című alapvető művéből származó keretrendszer segítségével vizsgálja, hogy mennyi politikai és társadalmi változás történt, de felhasználja Daniel Elazar politikai kultúraelméletét is a politikai és társadalmi változások állami szintű eltéréseinek magyarázatára.
Az eredmények azt mutatják, hogy bár a bíróságok nem tehetetlen intézmények, a reformerek csak akkor érhetnek el sikert, ha a nyilvánosság és a választott hatalmi ágak támogatják őket, és legfőképpen azt, hogy a bíróságok által végrehajtott változások mértékében meghatározó tényező a már meglévő állami kultúra. Röviden: a föderalizmus még mindig számít.