Megállt Sztálingrádnál: A Luftwaffe és Hitler veresége Keleten, 1942-1943

Olvasói vélemények

A könyv átfogó és mélyreható vizsgálatot nyújt a Luftwaffe szerepéről az 1942-es német nyári offenzíva során, különösen a sztálingrádi csatával összefüggésben. Bár a könyv kitűnik a részletes kutatással és a lebilincselő írással, néhány olvasó megjegyzi a térképek hiányát és az egyoldalú szemléletet.

A könyv rendkívül részletes, jól kutatott és kiválóan megírt, új betekintést nyújt a keleti front és különösen a Luftwaffe műveleteibe. Hatékonyan integrálja a légi és a szárazföldi műveleteket, értékes statisztikákat tartalmaz, és hatékonyan cáfolja a sztálingrádi csatával kapcsolatos mítoszokat. Számos kritika dicséri, hogy a második világháború szerelmesei számára kötelező darab, és dicsérik a lebilincselő elbeszélést és az átfogó tudósítást.

Néhány olvasó úgy érzi, hogy a könyv egyoldalú, mivel nagymértékben támaszkodik a német forrásokra, és hiányoznak belőle a szovjet hadműveletek kritikai szempontjai. Emellett megjegyzések szólnak a térképek korlátozott használatáról is, ami javította volna a tárgyalt számos hadművelet megértését.

(66 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Stopped at Stalingrad: The Luftwaffe and Hitler's Defeat in the East, 1942-1943

Könyv tartalma:

Amikor Hitler 1941-ben hadat üzent a Szovjetuniónak, már tudta, hogy katonai gépezetének kifogyóban van az üzemanyaga. Válaszul elindította a Blau hadműveletet, amelynek célja a náci olajmezők védelme volt Romániában, miközben újakat szerzett a Kaukázusban. Ennek csak Sztálingrád állt az útjában.

A sztálingrádi csatáról szóló legtöbb beszámoló a német hadsereg siralmas sorsára összpontosít. Joel Hayward most a Luftwaffe hadműveleteinek krónikáját mutatja be a hadjárat során, arra összpontosítva, hogy Hitler a légierőt inkább taktikai, mint stratégiai fegyverként használta a szárazföldi erők szoros támogatására. Élénken részletezi a Luftwaffe "repülő tüzérségként" betöltött kulcsszerepét, bemutatva, hogy a hadsereg sokkal nagyobb mértékben támaszkodott a Luftwaffe támogatására, mint ahogyan az eddig nyilvánosságra került, és hogy a keleti sikerek nagyrészt e támogatás hatékonyságának köszönhetőek.

Hayward ezt a nagyszabású német offenzívát a szárazföldi és légi erők közötti együttműködés szempontjából elemzi a kölcsönösen elfogadott célok elérése érdekében. Mind a kulcsfontosságú parancsnokok, mind a reguláris légierő katonáinak naplóira támaszkodik, hogy újrajátssza a döntő jelentőségű csatákat, és átadja Hitler csalódottságának és vakmerő vezetésének drámaiságát. Hayward végül azt mutatja be, hogy Hitler, Göring és mások rosszul átgondolt stratégiái Berlinben kudarcra ítélték Wolfram von Richthofen légi parancsnok erőfeszítéseit, aki bátor és határozott vezetőként próbált megbirkózni az egyre lehetetlenebbé váló helyzettel.

A Sztálingrádnál megállítottak a kombinált fegyveres hadviselés dinamikus esettanulmánya, amely számos olyan hiányosságot pótol, amelyet a keleti háborúról szóló más tanulmányok hagytak. A hadjárat szélesebb körű dokumentumforrások fényében történő újragondolásával és számos, korábban figyelmen kívül hagyott esemény elemzésével Hayward a hadtörténészek és az általános olvasók számára sokkal mélyebb és teljesebb megértést nyújt a sztálingrádi csatáról és annak a második világháborúra gyakorolt hatásáról.