Meghiúsult bizonyítékok: Miért áll ellen a bűnüldözés a tudománynak

Olvasói vélemények

A könyv a bűnüldözési gyakorlat jelentős hiányosságaival foglalkozik a szemtanúk azonosítása és a törvényszéki tudományok terén, hangsúlyozva a reformok és a tudományos elvek alkalmazásának szükségességét a büntető igazságszolgáltatási rendszer javítása érdekében. Bár értékes meglátásokat és meggyőző érveket mutat be, egyes olvasók a könyv egyes részeit száraznak és ismétlődőnek találták, ami a könyv hatékonyságát illetően vegyes véleményekhez vezetett.

A könyvet dicsérik az éleslátó elemzéséért, a meggyőző példákért és a viselkedéstudományokon alapuló büntetőjogi reformok előmozdításáért. Hasznosnak tartják a könyvklubokban folytatott megbeszélésekhez, és gyakorlati ajánlásokat tesz a rendőrségi gyakorlat javítására és a jogtalan elítélések csökkentésére. Az olvasók értékelik a könnyen olvasható stílust és a lebilincselő írást.

A kritikusok kiemelték, hogy a könyv második fele száraz és ismétlődő lett, ami csökkenti a könyv általános hatását. Néhány kritikus úgy érezte, hogy a szerző elfogult a bűnüldözéssel szemben, míg mások úgy vélték, hogy a bemutatott érvek nem elég mélyek vagy lekezelőek. Egyesek szerint a könyv túlzottan az elítélések számának csökkentésére összpontosít, ahelyett, hogy a nyomozások sikerességét növelné.

(13 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Failed Evidence: Why Law Enforcement Resists Science

Könyv tartalma:

Az olyan bűnügyi drámák népszerűségével, mint a CSI, amelyek a törvényszéki tudományra összpontosítanak, és azzal, hogy egyre több rendőr és ügyész használja széles körben a DNS-t, úgy tűnik, hogy a csúcstechnológiás tudomány a bűnüldözés szolgálóleányává vált. Ez azonban mítosz - állítja David A. Harris jogászprofesszor és a rendőrségi profilalkotás országosan ismert szakértője. Valójában a bűnüldözés nagy része nem fogadja el a tudományt - ehelyett elutasítja, és határozottan ellenáll neki. A könyv középpontjában az a kérdés áll, hogy miért.

A szemtanúk azonosítására szolgáló eljárások, amelyek során a rendőrség hagyományosan hat személyt mutat be a tanúnak egyidejűleg, jelentős számú téves azonosítást eredményeznek.

Az olyan kihallgatások, amelyek szigorú büntetésekkel való fenyegetést és a gyanúsított bűnösségét bizonyító bizonyítékok létezésével kapcsolatos valótlanságokat tartalmaznak, jelentősen növelik annak esélyét, hogy egy ártatlan személy hamisan vallomást tesz.

Az ujjlenyomat-illesztés nem az összegyűjtött és szabványosított adatokon alapuló valószínűségi számításokat használja a következtetések levonásához, hanem emberi értelmezést és ítélőképességet. A vizsgálók általában azt állítják, hogy a hibaarány nulla - ez az állítás tarthatatlan az Egyesült Államok legjobb vizsgálóinak nyilvánosan ismert hibáival szemben.

A sikertelen bizonyítékok feltárja a rendőrség és az ügyészek tudományos változásokkal szembeni ellenállásának valódi okait, és konkrét tervet dolgoz ki arra, hogy a bűnüldözés a tudományos jelenbe kerüljön. A jogi és tudományos zsargontól mentes, frappáns és magával ragadó stílusban megírt Failed Evidence elmagyarázza a rendőröknek és ügyészeknek, a politikai vezetőknek és a politikai döntéshozóknak, valamint más szakértőknek és mindenkinek, akit érdekel, hogyan végzi a bűnüldözés a munkáját, hogy merre kell továbbhaladnunk. Mert csak akkor leszünk képesek áttörni ezt az ellenállást, és meggyőzni a rendőrséget és az ügyészeket, hogy támaszkodjanak a tudomány által nyújtott legjobb tudásra, ha megértjük, hogy a bűnüldözés miért áll ellen a tudománynak. Az igazságszolgáltatás nem kevesebbet követel. Látogasson el a szerző blogjára itt.